Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Csapadék, Párolgás (Budapest, 1984)
Csapadék - Tartalom
1. HOSSZABB IDŐSZAKOK CSAPADÉKÖSSZEGE 1.1 Évi csapadékösszeg 1.11 Az évi csapadékösszeg sokéves átlaga A csapadékviszonyokat jellemző mérőszámok között kétségtelenül egyik legfontosabb az évi csapadékösszeg sokéves átlaga. Valamely terület vízellátottságát jellemző sokéves átlagos csapadék a hőellátottságot jellemző másik éghajlati tényezővel, az évi középhőmérsékletek sokéves átlagával együtt jó támpontot adhat a terület általános vízrajzi, hidrológiai adottságainak, s azokon keresztül a vízgazdálkodás stratégiai feladatainak megítéléséhez. A csapadékok több mint 100 éve megindult hazai észlelései, s ebből adódóan a viszonylag hosszú csapadék adatsorok lehetővé teszik az évi csapadékösszeg sokéves átlagainak állomásonkénti számítását, azok területi változásaiban jelentkező törvényszerűségek feltárását és e területi változások térképezését. Kiadványunk az Országos Meteorológiai Intézet által szerkesztett és Magyarország éghajlati Atlaszában közreadott csapadékeloszlás térképét közli (1.1 melléklet). A csapadéktérkép megszerkesztéséhez felhasznált időszak az 1901—1950 közötti 50 év volt. Ebben az időszakban összesen 211 olyan csapadékmérő állomás volt, amelyek folyamatosan, vagy csak kisebb, néhány hónapos megszakítással üzemeltek. Ezeknek a törzsállomásoknak esetleges hiányzó adatai a szomszédos állomások alapján, interpolálással voltak pótolhatók. A törzsállomásokon túlmenően, a térkép szerkesztéséhez még további 612 állomás észleléseit is felhasználták; ezek rövidebb észlelési sorozatait a környező törzsállomások adatainak bevonásával arányossági módszerrel számították át az 1901—1950 éves időszakra. Ennélfogva a térkép szigorúan egyidejű középértékek felhasználásával készült [5]. A térkép jól mutatja, hogy a legcsapadékosabb hazai területeinken, a Kőszeg és Sopron környéki határközeli kisebb térségben az éves csapadékösszeg átlaga meghaladja a 800, sőt a 900 mm-t is. Az évi csapadékösszeg nyugatról kelet felé csökken, s legalacsonyabb értékeit az ország egészéhez képest kis kiterjedésű területeken, a Tiszazugban, a Szolnok—Szarvas között elnyúló térségben, a Hortobágy déli szegélyén, valamint kisebb foltokban a Csepel-sziget délkeleti és Dunaújváros nyugati térségében éri el, ahol 500 m-nél is alacsonyabb az átlag. Hazánk csapadékban leggazdagabb területei mintegy 1,8-szer több csapadékot kapnak, mint a legszárazabb vidékek. A csapadék területi eloszlásában a hegy- és dombvidékek magassági hatása, valamint a területek kitettségének hatása is érvényesül. 1.12 Az évi csapadékösszeg változása Mintegy 200, hosszúidejű adatsorral rendelkező hazai csapadékállomás adatai alapján összehasonlítva az 1901-1940 és az 1941-1970 közötti időszakok éves csapadékátlagait, a következő kép adódik. Az állomások nagyobbik felénél, mintegy 55%-ánál a két időszak csapadékátlaga közötti relatív eltérés — a növekedés vagy csökkenés mértéke — 5% alatti, egyharmadánál a változás mértéke 5—10% közötti, és a csapadékállomások mintegy 10%-ánál az eltérés mértéke meghaladja a 10%-ot. Az azonos irányban és azonos mértékben változó csapadékátlagok állomásai területüeg határozott rendeződést mutatnak (1. ábra). A két időszak összehasonlításában nemcsak az éves átlagok között, de esetenként az évi csapadékösszeg szórásai között is szignifikáns lehet az eltérés. A 2. ábrán 3 csapadékidősor mutatja be, hogy a két időszak, az 1901—1940 és 1941—1970 évek átlagcsapadéka és szórása tekintetében milyen eltérően viselkednek csapadékállomásaink. Mosonmagyaróvár példázza azokat a csapadékállomásokat, amelyekre a két időszakra külön-külön jellemző szórások között az eltérés szignifikáns mértékű, Fonyód azokat, ahol a szignifikáns eltérés a középértékre jellemző,,végül Tokaj azokat a csapadékállomásokat, ahol sem a középérték, sem a szórás nem mutat szignifikáns eltérést. 11
