Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK

A műszaki hidrológia meginduló és rohamosan fejlődő módszertana azonban nem az Íróasztal mellett alakult ki. Az 1962-77 között néhány területen regionális vízkészletfeltárást végeztek, amelyek közül a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon végzett és jelentős elméleti eredményekkel járó, az Igazgatóság működési területe vízgyűjtői lefolyási viszonyaira koncentrált munkát már idéztük(Virág, Eszéky-Virág.) Az elméleti alapoknak a gyakorlati feladatok megoldását szolgáló fejlődése biztosította a III. Vízgazdálkodási Keretterv részeként 1978-79-ben kidolgozott „Magyarország Vizeinek Műszaki Hidrológiai Feltárása” címmel kiadott kézikönyv sorozatban összefoglalt új, igen részletes országos vízkészletfeltárást.

Ezen újabb feltárás is a Lászlóffy féle koncepciót követte: a vízfolyások vízjárási viszonyainak folyó hossz menti alakulását hidrológiai hossz-szelvények, a vízgyűjtő területek felszínén kialakuló folyamatokat és az ezeket befolyásoló mutatókat szintvonalas hidrológiai térképek ábrázolják.

6.3.3.I. Magyarország nagyobb folyóinak vízkészletét jellemző hidrológiai hossz-szelvények és szerkesztésük

A nagyobb folyók több hazai szelvényének viszonylag hosszú és általában megbízható, homogén adatsorai lehetővé tették a hossz-szelvényeknek az ezen észlelési adatok statisztikai vizsgálatával történő közvetlen megszerkesztését. Ebben az esetben a hosszszelvények nem csak a gyakorlati felliasználást, a tetszőleges szelvényben a keresett érték közvetlen leolvasását biztosítják, Iranern a hidrológus részére lehetővé teszik, hogy az egyes adatsorokból számított értékek kölcsönös összevetésével eredményeit ellenőrizze, számítási módszereit tökéletesítse (Lászlófly, 1954)

6.3.3.1.1. Nagyobb folyóink árvízi hidrológiai hossz-szelvényei

A nagyobb folyók hidrológiai hossz-szelvényei közül az árvízi hidrológiai hosszszelvény a folyó vízhozam-nyilvántartási állomásai adatainak statisztikai feldolgozásával meghatározott árvízi eloszlásfüggvények alapján készült. Az NQ évi maximális vízhozamnak a folyó torkolatától mért L távolság, és a P meghaladási valószínűség függvényében ábrázoló NQ = f(L, P) lépcsős vonalsereget koaxiális nomografikus úton összekapcsolták magukkal a számított eloszlásfüggvényekkel. A jellegzetes folyószakaszok árhullám-transzformációs „időinvariáns” függvénye ugyancsak része ezen feldolgozásnak. Az ország 10 nagyobb, külföldi eredetű folyójára, a Dunára, Rábára, Ipolyra, Drávára, Tiszára, Szamosra, Bodrogra, a Sajó-Hernádra, a Körösökre, a Marosra elkészült hossz-szelvények egyöntetűen a P = 0,01; 0,03; 0,1 és 0,5 meghaladási valószínűségű, azaz 100; 33,3; 10 és 2 éves visszatérési idejű árvizek folyó menti alakulását mutató vonalakat ábrázolják. A más meghaladási valószínűségű árvizek kön41