Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
2. A vízgyűjtőfejlesztés alapjai
43 A vízgyűjtők hierarchikus rendszer természete folytán a rész-vízgyűjtők mutatóiról és az eredő-vizgyüjtő mutatóira számos esetben, elsősorban a vízrendszer természetes tényezőivel összefüggő esetekben nem lehet közvetlenül átlépni. Ehhez fel kell tárni a kapcsolatok megfelelő jellemzőit is. A vízgyűjtők vízgazdálkodási színvonalának jellemzésére szolgáló mutatórendszer kidolgozása már megkezdődött az OVH irányításával a Vízgazdálkodási Intézet és a Vízügyi Igazgatóságok együttműködésével. A kidolgozás alatt álló mutatórendffisr a TVK területi egységeiként megállapított vizgyüj tőterületekre, valamint a három fő folyóra (Duna, Tisza, Dráva) készül.összesen előreláthatóan mintegy 90 mutatót tartalmaz, amelyből 24 a társadalmi-gazdasági fejlődést, 36 a vízkincs kihasználását, illetve hasznosíthatóságát és 30 a vízgyűjtőn kifejlődött vízgazdálkodási beavatkozásokat jellemzi. A mutatórendszer segítségével lehetőség nyílik a fejlődési időszakok mélyebb vizsgálatára is. Az eddigi - előzetesnek tekinthető - vizsgálatok alapján megállapítható, hogy hazánkban is a legtöbb jelentősebb vízgyűjtőterület a fejlődés II. időszakában van. így jelenleg és a következő néhány évtizedben ez az időszak alapvető fontosságú. A II. időszakon belül ezért gyengén, közepesen és magasan fejlett állapotok és ezekhez tartozó részidőszakok is megkülönböztethetők. A II, időszak hossza változhat, hiszen nagy mértékben függ a vízgyűjtő kiterjedésétől, természeti viszonyaitól és társadalmi-gazdasági feltételeitől. Ez az időszak néhány évtől,akár néhány évszázadig is tarthat. Arid vidékeken különösen rövid lehet a második időszak, sőt előfordulhat, hogy egyes elemek esetén már a második időszakban a harmadik időszak jellemzői dominálnak, pl. a vizigényszahályozás, vagy a közel teljeB le- folyásszabályozás. A Tisza vízgyűjtőjén (156.000 km ) a viz- gyüjtőfejlesztés mintegy 140 éve kezdődött és ma a II.időszak-