Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)

2. A vízgyűjtőfejlesztés alapjai

35 bályozásához szükséges tározótérfogat ^VTSz^ hányadosa (Dávid. 1975). A Vm„_ értéke a lefolyás! adatokból becsülhető. Sovábbá iüZ . / figyelembe vehető a vizelhasználás"' és a potenciális vízkész­let hányadosa (u) , amely a társadalmi-gazdasági fejlődés je­lentőségét mutatja a vízgyűjtőn. E mutatók segítségével a fej­lődés állapotának megállapítására a 2-2. táblázat alapján vé­gezhetünk becslést. 2-2. táblázat A vízgyűjtők fejlődési időszakainak meg­határozása mutatók segítségével A vízgyűjtő- fejlesztés időszaka White index A lefolyáesza- bályozás mér­téke A vizelhaszná­lás mértéke---------m ________(8)_______' _______mi_________ _________________________*_____________________________ I I I III 0-10 11 - 150 több mint 150 0 - 5 6-84 85 - 100 0 - 2 3-80 81 - 100 Magyarország vízgyűjtőterületein (a Területi Vízgazdálko­dás Keretterv területegységein - TVK) például a Y/hite index szerint számított tározhatóságot 1976-ban a 2-3. ábra szemlél­teti. A jellemzésnél a vízgyűjtőterületen levő összes tározó­térfogatot és a vízgyűjtők saját vízkészletét vettük figyelem­be. A Duna, a Dráva és a Tisza vízkészlete mint saját vízkész­let nem lett számításba véve. Az ábrából kitűnik, hogy a helyi a/ A vizelhasználás a frissvízigénynek az a része, amelyet a vízhasználat kivon a vizgyüjtőfejlesztés folyamatából, azaz felhasználás után nem ad vissza a vizgazdálkodás számára (pl. a termékbe beépült viz, párolgási veszteség, stb.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom