Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

W

w. c. -csoport 862 berendezés. Fő elemei: W.C.-csésze. Az emberi ürülék felfogására és a csatornahálózatba való vezetésére szolgáló vízöblítéses, kagyló alakú edény. Fajanszból v. zománcozott öntöttvastól készül, fa- v. műanyag ülőkéje van. Megkülön­böztetünk a) alsó öblítésű W.-t, amelyben a víz alá merült fekáliát a tartályból lezúduló víz lendülete öblíti le; b) felső öblítésű (Panama) W.-t, amelyben a szenny az öblítésig látható marad; c) leszívó rendszerű W.-ben a szűk, szivornyaszerűen kiképzett csatorna leszívó ha­tása üríti ki a kagylót. A W.C.-öblítőszerkezet az 1,9 m magasan a falra szerelt 6—9 1 űrtartalmú W.C.-tartályból, a benne elhelyezett úszógolyóval vezérelt töltőszelepből és szifonos ürítőberende­zésből áll. Ez utóbbi a húzólánc meghúzásával önműködően, gyorsan üríti a tartályt. W.C.-csoport. Közintézményekben, iroda­házakban, fürdőkben egymás mellett fölszerelt W.C.-k összessége, amelyeknek vízellátására és szennyvízelvezetésére közös csővezeték szolgál. Weber-féle modelltörvény. A hidrofizika egyik törvénye, mely szerint csupán kapilláris erők hatása alatt levő, különböző méretekben végbemenő folyamatok mechanikai hasonló­ságának szükséges és elegendő föltétele a homo­lóg mennyiségekkel számított kifejezéssel értelmezett Weber-számok (Weber-féle invariánsok) értékeinek azonossága a folyama­tokra vonatkozólag. A v a jellemző sebesség, l a jellemző hossz, g a folyadéksűrűség, (p a felületi feszültség. Wein János (1829—1908) bányamérnök, a Budapesti Vízművek igazgatója (1873—1896- ig). Rendkívül sokat tett a főváros vízellátásá­nak fejlesztéséért. Nevéhez fűződik a Budaújlaki vízmű létesítése (1881), a Kossuth téri gépház bővítése, a Káposztásmegyeri vízmű telepítésé­nek megindítása. Legnagyobb érdeme, hogy az ún. felszíni vízmű elmélettel szemben, a parti szűrésű vizek hasznosítását helyezte előtérbe és ezzel egy évszázadra előre megjelölte Budapest fő ivóvízbeszerzési módját. A vízellátással fog­lalkozó szakirodalmi tevékenysége is jelentős. Wein János Weissbach-féle képlet. Az irodalom több W.-et ismer. Többek között W.-nek nevezik a kör alakú fenéknyíláson át kifolyó víz kifolyási tényezőjének számítására szerkesztett /ta = fi [1 +0,0456(14,82"-1)], valamint a téglalap alakú nyílásokra vonat­kozólag, ugyancsak a kifolyási tényező számí­tására használható /«a = A* [1 +0,076(9" —1)], továbbá a kúpos csőtoldattal ellátott nyílások kifolyási tényezőjének számítására alkalmaz­ható A*a = /M [1 +0,332 cos3ő +0,1684 cos4ó] képletet, valamint az éles szélű bukón átfolyó víz hozamának (Q,) az átbukást jellemző egyéb mennyiségekkel való összefüggését kifejező h 2 = /t Y2g j (2 + ^ ydz, ill. ennek téglalap alakú átbukási szelvényére vo­natkozólag y = b figyelembevételével végzett integrálásával kapott képletet. A nyíláson való kifolyásra vonatkozó képletekben fx az éles szélű nyíláson tökéletes szűkítéssel való kifolyás esetére vonatkozó kifo­lyási tényezőt, n a nyílás szélességének (átmérő­jének) az edény teljes szélességéhez való viszo­W. C.-tartály

Next

/
Oldalképek
Tartalom