Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
W
w. c. -csoport 862 berendezés. Fő elemei: W.C.-csésze. Az emberi ürülék felfogására és a csatornahálózatba való vezetésére szolgáló vízöblítéses, kagyló alakú edény. Fajanszból v. zománcozott öntöttvastól készül, fa- v. műanyag ülőkéje van. Megkülönböztetünk a) alsó öblítésű W.-t, amelyben a víz alá merült fekáliát a tartályból lezúduló víz lendülete öblíti le; b) felső öblítésű (Panama) W.-t, amelyben a szenny az öblítésig látható marad; c) leszívó rendszerű W.-ben a szűk, szivornyaszerűen kiképzett csatorna leszívó hatása üríti ki a kagylót. A W.C.-öblítőszerkezet az 1,9 m magasan a falra szerelt 6—9 1 űrtartalmú W.C.-tartályból, a benne elhelyezett úszógolyóval vezérelt töltőszelepből és szifonos ürítőberendezésből áll. Ez utóbbi a húzólánc meghúzásával önműködően, gyorsan üríti a tartályt. W.C.-csoport. Közintézményekben, irodaházakban, fürdőkben egymás mellett fölszerelt W.C.-k összessége, amelyeknek vízellátására és szennyvízelvezetésére közös csővezeték szolgál. Weber-féle modelltörvény. A hidrofizika egyik törvénye, mely szerint csupán kapilláris erők hatása alatt levő, különböző méretekben végbemenő folyamatok mechanikai hasonlóságának szükséges és elegendő föltétele a homológ mennyiségekkel számított kifejezéssel értelmezett Weber-számok (Weber-féle invariánsok) értékeinek azonossága a folyamatokra vonatkozólag. A v a jellemző sebesség, l a jellemző hossz, g a folyadéksűrűség, (p a felületi feszültség. Wein János (1829—1908) bányamérnök, a Budapesti Vízművek igazgatója (1873—1896- ig). Rendkívül sokat tett a főváros vízellátásának fejlesztéséért. Nevéhez fűződik a Budaújlaki vízmű létesítése (1881), a Kossuth téri gépház bővítése, a Káposztásmegyeri vízmű telepítésének megindítása. Legnagyobb érdeme, hogy az ún. felszíni vízmű elmélettel szemben, a parti szűrésű vizek hasznosítását helyezte előtérbe és ezzel egy évszázadra előre megjelölte Budapest fő ivóvízbeszerzési módját. A vízellátással foglalkozó szakirodalmi tevékenysége is jelentős. Wein János Weissbach-féle képlet. Az irodalom több W.-et ismer. Többek között W.-nek nevezik a kör alakú fenéknyíláson át kifolyó víz kifolyási tényezőjének számítására szerkesztett /ta = fi [1 +0,0456(14,82"-1)], valamint a téglalap alakú nyílásokra vonatkozólag, ugyancsak a kifolyási tényező számítására használható /«a = A* [1 +0,076(9" —1)], továbbá a kúpos csőtoldattal ellátott nyílások kifolyási tényezőjének számítására alkalmazható A*a = /M [1 +0,332 cos3ő +0,1684 cos4ó] képletet, valamint az éles szélű bukón átfolyó víz hozamának (Q,) az átbukást jellemző egyéb mennyiségekkel való összefüggését kifejező h 2 = /t Y2g j (2 + ^ ydz, ill. ennek téglalap alakú átbukási szelvényére vonatkozólag y = b figyelembevételével végzett integrálásával kapott képletet. A nyíláson való kifolyásra vonatkozó képletekben fx az éles szélű nyíláson tökéletes szűkítéssel való kifolyás esetére vonatkozó kifolyási tényezőt, n a nyílás szélességének (átmérőjének) az edény teljes szélességéhez való viszoW. C.-tartály
