Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
F
Főmeder hasznosította v. hasznosításra átengedte. Főmeder -*■ Főág Főmű Vízhasznosítási főmű, -*■ Öntöző- rendszer Főművezető -*• Művezetés Főnyomócső -► Főnyomóvezeték Főnyomóvezeték (főtápvezeték). A vízbeszerző helyről az ott termelt teljes vízmennyiséget az ellátott terület széléig szállító csőszakasz, amelynek folytatását az ellátott területen belül főnyomócsőnek hívják. A F. a magaslati tároló- medencéig, ennek hiányában a fogyasztási terület súlypontjáig vezet. Városi vízművek F.-ére bekötéseket nem kapcsolnak. Főörvény. Több örvény közül a legnagyobb intenzitásúnak a neve. Förna. A nagy testű vízinövények törmeléke (durva detritusz), mely főleg cellulózból áll, és nehezen bomló cellulóziszapot eredményez. Fősebesség. A hidrológiában a folyadékszállítás irányával azonos irányú sebesség. Fősín (támasztósín). A mozgó gátszerkezet megtámasztására és vezetésére a pillérfülkében végigvezetett horganyzott sín. Fő sodorvonal. Két v. több sodorvonal közül a legnagyobb sebességgel jellemezhető. Főtartó. A zsilip, duzzasztótábla elzárószerkezetének rácsos, tömör gerinclemezes v. a -*■ Vierendeel-tartó szerkezeti eleme. A teljes fesztávot áthidaló F.-ra v. F.-kra jut a mellékelemek (-► Kereszttartó) áttételein át a teljes hasznos és az önsúlyterhelés. Főtápvezeték Főnyomóvezeték Főtenger -► Óceán Főtörés -* Törés Főváros csatornázásának története. A csatornázás első nyomait az ókori Aquincum területén találták meg. A rómaiak provinciáikon is meglepően fejlett vízellátás- és csatorna- hálózatot alakítottak ki. A középkorban a higiéniai színvonal rendkívül alacsony volt, s emiatt a szennyvizek elvezetéséről nem gondoskodtak. Mátyás király korából maradtak fenn adatok a Budai vár vízellátásáról és csatornázásáról, ez azonban nem terjedt ki a város területére. Az első korszerű csatornahálózat 1840-ben létesült Pesten, megelőzve a vízellátási hálózat létesítését. Ezt követően gyors ütemben folyt a csatornák kiépítése. 1938-ban a közcsatorna-hálózat hossza 725 km. Ali. világháború pusztításai után gyors ütemben folyt a csatornák építése. 1946—47-ben a közcsatorna-hossz 1115 km. Nagy-Budapest megalakulásával a Csatornázási Művek felada240 tai jelentősen megnőttek. 1949-ben a szervezete is megváltozott, állami vállalatként működik, Fővárosi Csatornázási Művek cégszöveggel. Feladatköre is kibővült; a tervezésen, karbantartáson és üzemeltetésen kívül a kivitelezés egy részét is elvégzi. Új feladatként jelentkezett a szennyvíz biológiai tisztítása; európai szinten is korszerű a dél-pesti szennyvíztisztító telep. A Csatornázási Művek működésére jellemző főbb adatok: 1938 1955 1968 Közcsatorna-hálózat hossza, km 725 1710 2121 Csatornabekötések száma, ezer db — 39 51 Szivattyútelepek száma, db 3 8 9 Tisztítótelepek száma, db — 1 4 A telepeken át levezetett szennyvíz és csapadékvíz, millió m3 77 172 299 Javított közcsatorna, km 3 12 17 Tisztított közcsatorna, km 48 137 370 Csatornából kiemelt iszap, ezer m3 20 13 84 Csatornahasználati díj alapjául vett szennyvízmennyiség: háztartási, millió m3 64 79 ipari, millió m3 — 87 151 Fővárosi Csatornázási Művek. Az 1949 óta önálló vállalat feladata Budapest házi és ipari szennyvizének, ill. a csapadékvíz elvezetése, átemelése, tisztítása. Megoldja ezenkívül a belvizek átemelését és az árvízvédelmet. A kilenc átemelő telep és a négy tisztítómű évi mintegy 350 millió m3 szennyvizet juttat a Dunába. A tisztítóművek napi kapacitása kb. 43 000 m3. Ebből a teljes biológiai lebontást végző délpesti mű egymaga 40 000 m3-t tisztít. A közcsatornák hossza 2120 km (1968). Fővárosi Vízművek (Budapesti Vízmüvek). Őse a II. szd.-beli Aquincum 5 km hosszú aqua- ductusos vízműve, ill. a Zsigmond-korabeli (XV. szd.) Budavári vízmű. Ezt követőleg Mátyás király korában a svábhegyi Sváb-kút, a Doktor-kút, a Város-kút vizét gravitációs vezetékek juttatták el a vár és környékén levő kifolyókba és tározókba. A F. mai létesítményeinek kiépítése 1868-ban kezdődött meg-- Lindley tervei alapján, a kb. 10 000 m3/nap kapacitású, mai Kossuth-léri Vízmű, és a Kőbányai medence építésével. A fejlesztés Wein János, majd — Kajlinger Mihály igazgatása alatt, az 1881- ben létesült Budaújlaki Vízmű, majd 1893— 1904-ig a Káposztásmegyeri, valamint I. és II. Átemelőtelepi Vízmű létesítésével folytatódott. Az utóbbiak kapacitása: 180 000 m3/nap. A mai rendszer alapját a Budai medence és gépházépítési program keretében 1910—13 között építették ki. 1927—31 között, ezt továbbfejlesztve, lényegében kialakult az egész budai alsó övezet és a Csatárkai, Sashegyi, Vári, Budakeszi
