Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG 51 nyegesen a magasságát. Az út magassága jelentősebben akkor emelkedhetett a kifolyási szakaszon, amikor a tó vízszíne magasra emelkedett a 13. századot követően. Ezáltal a Balaton ismétlődő árvizei megnövelték a turzás magasságát olyan módon, ahogyan azt Cholnoky 1918-ban már ismertette.38 A tur- zásépítő időszakokat ismétlődően foki kifolyások követték, amivel együtt járt a turzások lealacsonyodá- sa rövidebb-hosszabb szakaszon. Ez az állapot valamikor a 16-17. században szűnhetett meg, a későbbiekben ismertetendő körülmények között. Az út napjainkban meglévő magassága pedig a 19. és a 20. században jött létre, amikor először a kövezett út építésekor, másodszor a beton majd aszfaltút elkészítésekor a turzást feltöltötték, illetve megmagasították. Ezt figyelembe véve a 70-es út és a Kaposvár felé kiágazó vasútvonal kereszteződésében az útburkolat magasságának adata alapul szolgálhat ahhoz, hogy a közelben végzett szintezési adatokkal egybevetve a római kori turzásgerinc illetve az út magasságát, illetve a falazatmaradványok és egyéb leletek elhelyezkedésének szintjét meghatározzuk. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség (BVK) kérésünkre, 1989-ben szintezéssel meghatározta a 70-es út és a vasút kereszteződésében a vasúti sínek (ami azonos az útfelülettel) tengerszint feletti magasságát. Ez 108,829 m B.f-nek, azaz 109,504 m A.f.-nek bizonyult.39 Ez tehát 4,4 m-rel több az itt húzódó alacsony part a Bendefy által megállapított 105,10 m A.f. legmélyebb pontjánál, és 2.14 m-rel van magasabban a Sági által végzett ásatások 107,36 m A.f. terepszintjénél. A Meissner által közölt adatok szerint a Déli Vasút építésekor (1859-1860-ban), a pályaszint 107,39 m A.f.-nek megfelelő magasságú volt, ami megegyezett a siófoki piactér tengerszint feletti magasságával. Ez csaknem azonos annak a helynek a terepszintjével, ahol SÁGI 1962-ben a falazatmaradvány nyomait keresve ásatott, és annak a helynek a magasságával is, ahol a vízmű-homokszűrőt építették 1933-1934-ben, illetve bővítették 1947-ben. Véleményünk szerint a 70-es út vasúti kereszteződésének és a falazatmaradvány helyének magassága közötti 2,14 m-es szintkülönbség elsősorban az említett feltöltésekből adódik. Az ásatás helyének terepszintje tekinthető ezen a partszakaszon a turzás jelenkori magasságának, s ezért a falazatmaradványok és az egyéb leletek szintbeli elhelyezkedésének becslésénél alapul vehető.40 Zákonyi szerint a vízmű derítőjének építésekor talált római régiségek 3 m mélységben voltak. Matyikó szerint Csepeli 3 és fél méteres mélységben találta a kőpilléreket és a tölgyfacölöpöket. Ha a 107,36 m A.f. szinthez viszonyítjuk ezeket a mélységeket, akkor a leletek megtalálásuk idején 104,36, illetve 103,86 m A.f. szinten lehettek. A vízmű-derítőnél talált vadonatúj dolgokat valószínűleg a markomannok támadása idején, 186 körül áshatták el, legalább 50-60 cm mélyen, s ezért a felszín ennyivel magasabb lehetett. Ezt figyelembe véve talán nem tévedünk sokat, ha a kora császárkori turzásmagasságot - amelyen az út vezetett, s amelyen megtelepültek és temetkeztek - 105 m A.f. körülire becsüljük. (A Csepeli által mondott mélység, mivel kavicsbányászásról volt szó, reálisan nem mérlegelhető). Ha a Kuzsinszky által ismertetett falazatmaradvány két látható, s együtt 32 cm magas kváderkő sorának alsó részét tekintjük azonosnak a 107.36 m A.f. ásatási terepszinttel és alatta még öt kváderkő sort plusz egy méternyi alapozást, összesen tehát 180 cm építményrészt feltételezünk a mélyben, akkor az alapozás talpsíkjául a 105,56 m A.f. szintet kapjuk. De ha az alsó sor alatt már az alapozás kezdődött, akkor annak a talpsíkja még magasabb, 106.36 m A.f. lehetett. Az alapozás tehát egyik esetben sem érhette el a római kori turzásmagasságot, s ebből arra következtetünk, hogy a falazat nem épülhetett a római korban. SÁGI az előzőekben idézettek szerint a saját ásatásai alapján a falazatmaradványt török kori várhoz tartozó építménynek tartotta, s utalt arra is, hogy a római épületek és várfalak bontási anyagát századokkal később újból felhasználták. A faragott kváderkő falazási móddal kapcsolatban pedig megje38 Cholnoky (1918) „Ha az árvíz maximuma többször ugyanaz, akkor ugyanarra a helyre, a maximális víz idején többször is épít kicsiny turzá- sokat, amelyek végül is egybeolvadnak, s ha még a szél is megfújja őket, a sok kicsi turzásból egyetlen nagy, több méter magas turzás keletkezik.” (260. p.) 39 A mérések elvégeztetéséért e helyen is köszönetét mondunk Fejér Vilmos úrnak, a BVK vezetőjének. 40 Azért csak becslésére, mert a leletek előkerülésekor nem végeztek régészeti feltárást és a szintmagasságokat sem határozták meg.
