Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
48 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG éppen szemben hasonló falazat került elő'.” Nem tudni, hogy miért nem írt bővebben és konkrétabban a keleti oldalról, amit ottjártakor különösebb fáradság nélkül megtekinthetett volna. Ezért csak feltételezhető, hogy az „éppen szemben hasonló”-t úgy értette, hogy az a nyugati oldalon talált maradványnyal azonos méretű lehetett és a pályatesttől hasonló, valamivel több mint két méter távolságban volt. Sági 1962-ben bizonyosan a pályatest nyugati oldala melletti falazatmaradvány nyomait kereste a Sós József földjén, s ott talált permi vörös homokkő darabkákat. Zákonyi és Matyikó Csepeli Jánosra hivatkozott, mint olyan személyre, aki a köveket kibányászta, illetve római maradványokat talált, nyilván a saját földjén. Valószínű tehát, hogy Csepeli a pályatest keleti oldalánál végzett kavicsbányá- szás közben lelt rá az említett dolgokra. SÁGI nem tartotta szokásosnak a római korban a Balaton vidékén a vörösberényi permi vörös homokkő csiszolt (vagy faragott) építőanyagként való felhasználását és azt sem tartotta elképzelhetőnek, hogy az említett facölöpök kihúzható állapotban fennmaradjanak a római korból. A csatorna iszapjában talált ló- patkódarabról pedig az volt a véleménye, hogy olyan patkót a rómaiak nem ismertek. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az 1962-ben végzett ásatáskor Siófok 16-17. században ismert várának vizesárkát és várfalát vágták át. Ezt a következtetését erősítette meg az 1989-ben megjelent „Siófok török vára ” c. dolgozatában, amelyben a következőket írta: „ Cholnoky Jenó' és Sós József által említett cölöpök a várba vezető' deszkahidak tartására szolgálhattak. Kuzsinszky által talált és leírt szokatlan falazat a felvonóhíd támpillére lehetett a cölöphíd tengelyében, amire leeresztett állapotban a felvonóhíd ráfeküdt”. Bendefy (1972a) a kibányászott falazat kőanyagával kapcsolatban tévesnek tartotta SÁGI állásfoglalását arra hivatkozva, hogy a permi vörös homokkő-összlet Vörösberénytől Balatonfüredig széles övezetben szabadon fejthetően fordul elő, s emiatt „nem mentek a rómaiak sem más (pl. mészkő') építőanyag után”. Hasonlóképpen vitathatónak tartotta Sági azon véleményét is, hogy ha a cölöpök (szerinte gerendák) római koriak lennének, nem maradhattak volna meg, s azt írta, hogy a „gerendák ha állandóan vízborítás alatt vannak, s különösen ha iszapba ágyazódtak, jó állapotban évezredekig fennmaradhatnak”. Bendefy észrevételei e tekintetben helytállóak voltak, a rómaiak valóban fejtettek építőkövet Vörösberény környékén. Amint az előzőekben ismertettük, a közeli Gorsium-Herculia ásatásainál gyakran kerültek elő vörösberényi permi vörös homokkőből faragott kövek, sőt, ebből készített szarkofágot is találtak. Az említett gorsiumi kútban (lásd a 41. oldalon lévő képen), amit a Kr.u. első században készítettek, több mint 8 és fél méteres mélységben 7 sor fagerendára leltek, amelyeket közel két évezreddel ezelőtt raktak egymásra. Ezek a tények azonban csak annak feltételezésére adnak alapot, hogy a siófoki falazatmaradvány a római korból származhatott, és a cölöpök is évszázadokig lehettek a felszín alatt. Az egész területre kiterjedő részletes régészeti feltárás hiányában azonban egészen határozott véleményt nem lehet alkotni sem a készítésének idejéről, sem pedig a rendeltetéséről. Kuzsinszky a törmelékben talált „egy elég nagy darab római téglát”, s ennek, valamint a falazat építési módjának alapján minősítette római korinak a maradványt. Ezzel kapcsolatban Sági jogosan jegyezte meg, hogy a római épületek bontási anyagát később szívesen használták fel újra különböző építkezéseknél, s a faragott kváderkövekből készített falazat a későbbi korok építményeinél is megtalálható egészen napjainkig, ezért a római tégladarab és a falazás módja a kormeghatározás szempontjából nem lehet perdöntő. Sági megjegyzésével egyetértve az a véleményünk, hogy a római tégla és a vörösberényi kő bontásból is származhatott, amit évszázadokkal később itt használtak fel. A Siófoknál talált falazatmaradvány önmagában kétséget kizáróan nem bizonyítja azt, hogy római kori, sem pedig azt, hogy zsilip része lehetett. A cölöpmaradványokat meg azért nem lehet kormeghatározás szempontjából megítélni, mert azok csak elmondásokból ismertek és Cholnoky sem írt semmi dendrológiai jellemzőt róluk. Határozottabb képet alkothatunk a római kori helyzetről azoknak a régészeti leleteknek alapján, amelyeket a mai Siófok bel- és külterületén találtak, s amelyekről Sági (1989a) közölt áttekintő össze
