Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - A vízkészlet-gazdálkodás alapismeretei
Magyarország vízkészlet-gazdálkodása Magyarország vízgazdálkodási mérlegét a következők jellemzik (Barna és Kardos 1990): • Az ország területén átfolyó vízmennyiség sokévi átlagban 120 km3, amelyből csupán 5% keletkezik az ország területén. A nemzetközi vízkészlet-megosztás elfogadott gyakorlata szerint Magyarország ennek 25%-át, azaz 30 km3-t használhat fel. Ennyi az ország felszíni potenciális vízkészlete. • A mértékadónak tekintett természetes felszíni vízkészlet, az augusztusi 80%-os vízhozam 2386 m3/s, amelynek 96%-a határainkon túlról érkezik, 90%-a a Duna és a Dráva, 10%-a a Tisza vízrendszerében van, továbbá 90%-a a nagy folyók medrében összpontosul. A vízfolyások medrében hagyandó vízkészlet összesen 1356 m3/s, amelyből 1177 m3/s-ot az élővíz fenntartása, 179 m3/s-ot a külföldi vízkészletlekötés igényel. Az országban 1988-ban meglévő mintegy 550 millió m3 hasznos tározótérfogat 91 m3/s-mal, a felszín alatti vizekből átvezetett víz további 43 m3/s-mal növeli a mértékadó természetes felszíni vízkészletet. A hasznosítható vízkészlet tehát összesen 1164 m3/s. • A felszíni vizeket terhelő összes vízigény 1988-ban 381 m3/s, amelynek legnagyobb részét, 215 m3/s-ot (56%) az ipar ffissvízigénye tette ki. Az öntözés vízigénye 144 m3/s (38%), az halgazdaságoké 14 m3/s (4%), a lakossági vízigény 7 m3/s (2%). A vízelhasználás (a ténylegesen elhasznált víz) 196 m3/s volt, az összes vízigénynek valamivel több mint a fele. A vízelhasználás 74%-a jutott az öntözésre, 17%-a az iparra, 7%-a a halgazdaságokra és alig 2%-a a lakosságra. Az öntözés és a halgazdaságok vízigénye teljes egészében vízelhasználás, a lakosság a vízigénye 56%-át, az ipar 84%-át használt vízként visszabocsátja a felszi- ni vizekbe. • A felszíni vízre terhelt vízigények, illetve a vízelhasználás a hasznosítható vízkészlet 33%-át, illetve 17%-át tette ki országosan. A vízkészlet kihasználtságának a vízelhasználás alapján számított mutatója a Duna vízgyűjtőjében 8%, a Tisza vízgyűjtőjében 56%, de a Tisza középső és alsó vidékén, a Tiszántúlon és a Körösök vidékén 88-93%, a Balaton közvetlen térségében 100%. • A felszín alatti kitermelhető hidegvízkészlet 6,8 kmVév (18,6 millió m3/nap), az 1987-ben meglévő kutak tényleges kapacitása csupán 3,8 km3/év (10,4 millió m3/s kitermelését teszi lehetővé. A kitermelhető vízkészlet víztípusonkénti megoszlása: talajvízből 1,3 km3/év (3,6 millió mVnap), parti szűrésű vízből 2,7 knrVév (7,5 millió nr3/nap), rétegvízből 2,3 km3/év (6,4 millió m3/nap) és karsztvízből 0,4 knrVév (1,1 millió m3/nap). • A felszín alatti hidegvízkészletet 1987-ben összesen 4,3 millió m3/nap vízigény terhelte, ebből a vízelhasználás 3,6 millió m3/nap. A vízigény és a vízelhasználás különbségeként adódó vízvisszavezetés növelte a felszíni vízkészletet. A vízigény kereken 50%-át a lakossági célú vízkivételek adják. A vízelhasználás országosan a hasznosítható vízkészlet 21%-a és ez a vízkészlet kihasználtsági mutató alig tér el a Duna (22%) és Tisza (19%) vízgyűjtőjében. Szűkebb térsé122
