Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

V. Thyll. Sz.: A domb- és hegyvidéki vízrendezés és talajvédelem hazai helyzete

V— 1. táblázat. Magyarország nagytájai és tájai

I. Alföld

1. Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel)

2. Duna-völgy

3. Dráva melléki sík az Ormánsággal

4. Duna-Tisza közi hátság

5. Bácskai löszhát

6. Alsó-Tisza-mente

7. Dél-tiszántúli löszhát

8. Körös-vidék

9. Szatmár-beregi sík (az Ecsedi-láppal)

10. Nyírség

11. Bodrogköz (a Rétközzel)

12. Hajdúság

13. Közép Tisza-mente (Hortobágy, Szolnoki löszhát, borsod-hevesi nyílt ártér

14. Jászság

II. Kisalföld

1. Győri-tatai teraszvidék

2. Győri-medence és a Hanság

3. Marcal-medence

III. Alpokalja

1. Rábántúli kavicstakaró

2. Kemeneshát

3. Vasi-hegyhát (Alsó-őrséggel)

4. Kerka-vidék

5. Göcsej

6. Soproni-hegység, Kőszegi-hegység

IV. Dunántúli-dombság

1. Zalai dombság

2. Belső-Somogy

3. Külső-Somogy

4. Tolnai-Baranyai-dombság

5. Baranyai-szigethegység

V. Dunántúli középhegység

1. Bakony

2. Vértes (Vértesalja, Velencei-hegység, Zámolyi medence )

3. Gerecse (Zsámbéki-medencével)

4. Budai-hegység és Pilis

5. Visegrádi-hegység

VI. Északi-középhegység

1. Börzsöny

2. Cserhát és Gödöllői-dombság

3. Mátra

4. Bükk

5. Nógrádi-medence

6. Karancs-Medves

7. Borsodi-medence

8. Aggteleki-karszt

9. Cserhát

10. Zempléni-hegység

Az évi csapadék mennyiségének sokévi átlaga 600 — 900 mm között változik. Az alföldi területekhez viszonyítva alacsonyabb az évi középhőmérséklet, általában alacsonyabbak a havi középhőmérsékletek, kisebb az évi potenciális evapotranszspiráció (700 — 750 mm) is. Domb- és hegyvidéki területeinken az uralkodó fő talajtípus a barna erdőtalaj és ezen belül annak különböző típusai, de jelentős területen található a kőzet hatású talajok közül a rendzina típus (lásd 1-24. ábra).

A geológiai felépítést illetően a Kárpát-medencében a vízzáró felületek az uralkodók. Nagyobb kiterjedésű áteresztő tömbként emelkedik ki a Dunántúliközéphegység, a Mecsek, a budai hegyek és a Bükk karsztja. A folyók hordalékkúpjai (Duna, Rába, Hernád, Sajó) agyagos kavics és kavics összetételűek, ezért többé-kevésbé vízáteresztőnek tekinthetők. A talajvíz általában mélyen helyezkedik el. Elsődlegesen a természeti (meteorológiai, domborzati, földtani, talaj) adottságok, másodsorban az emberi beavatkozások következtében hegy- és dombvidéki területeinken jelentős a felszíni vízképződés, a víz összegyüle- kezése és lefolyása gyors. A lefolyás miatt jelentős eróziós károk lépnek fel.

338