Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)

Vízfolyások - Duna

A Fekete-erdőben eredő és a Fekete-tengerbe ömlő folyam elnevezése szkíta eredetű lehetett: a Danu nyelvükön „gyors, rohanó, féktelen" jelentéssel bírt. Ehhez a szóhoz a rómaiak hozzáragasztották a flavius-1 {,folyó’), és a folyam nevét Danuvius-ra alakították át, majd később Danubius lett belőle. Az ókorban a folyam felső szakaszának a neve volt ez, amely egyes források szerint Bécsig, mások szerint a Vaskapu szorosig terjedt. Az ókori görögök a Dunát a torkolatánál, a Fekete-tengernél fedezték fel. Csak alsó folyását ismerték és a folyót Hister-ként jelölték, Istros-nak, vagy lster-nek hívták.

Később, talán a kelták expanziója kapcsán, a Danuvius név átkerült a folyam alsó szakaszára is. A gótok megőrizték az eredeti névalakot, s abból nyelvükben Donavi fejlődött. Ezt ismerték meg a szlávok. A magyarba a folyam neve északi-szláv közvetítéssel érkezett. A folyó ókori neve csekély módosítással fennmaradt majdnem mindegyik népnél. Napjainkban is ezt a nevet használják saját variációjukban a Duna mellett élő népek. A németek Donau-nak, a szlovákok Dunaj-nak, a magyarok Duná nak, a szerbek Dunav- nak, a románok Dunarea-nak és a bolgárok Dunare-nek mondják.