Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Kvassay-zsilip – Budapest
Az 1838-as nagy árvízkatasztrófa (amelynek emlékhelyeit a továbbiakban külön is bemutatjuk) alapvetően azért következett be, mert az áradó Dunát borító jégtáblák megakadtak a Csepel-sziget felső csücskénél, ,jég-dugó” keletkezett, és az így visszatorlasztott víz elöntötte Pest, Buda és Óbuda városokat. Ezt követően láttak hozzá a szabályozási tervek elkészítéséhez. A tervezők helyesen látták, hogy szűkíteni kell a Gellérthegytől délre hirtelen kiszélesedő medret, a hasonló helyzetek elkerülésére le kell zárni a soroksári Duna-ágat, s muszáj a teljes vízhozamot a promontori fő ágba terelni. A Gubacsi hídnál épített földgát csak ideiglenesen tudta feltartóztatni a Soroksári Duna-ágba alulról felnyomuló árvizeket, ugyanakkor a meder is iszaposodni kezdett, s mindinkább feltöltődött. Az 1904. évi XIV. te. kimondta, hogy folyócsatomá- zással hajózhatóvá kell tenni a Duna-ágat. A cél érdekében hajózsilipet, vízerőtelepet, valamint víz bc- és leeresztő zsilipet terveztek a Duna-ág felső és alsó (tassi) torkolatához. 1909-ben pályázatot írtak ki a hajózsilip megépítésére, amelyet a Fischer Henrik és Fia cég nyert cl. Az utóbb Kvassay Jenőről (1850-1919) elnevezett hajózsilip betonmunkáit és kőburkolását 1913 nyaráig befejezték, jóllehet az árvíz kétszer is megszakította a munkát, s a téli időszakban, fagyban sem lehetett betonozni. A 75 m hasznos hosszúságú, 10 m szélességű műtárgy építése során hozták létre a Csepel-szigeti Cementkísérleti Állomást, ahol a beton vízépítési hasznosításával kapcsolatos, nélkülözhetetlen vizsgálatokat a hazai vízépítészet két kiválósága, Sajó Elemér (1875-1934) és Lampl Hugó (1883-1976) végezte el. Az eredeti tervekben szereplő vízerőtelep építéséhez az I. világháború miatt már nem fogtak hozzá, s 1924-25-ben is csak a tervezett létesítmény vasbeton alaplemeze készült el. Az újabb világháború idején, a Soroksári úti ipartelepeket ért szőnyegbombázás során a Kvassay-zsilipct is találat érte; a vízerőtelep megépült részei alaposan megrongálódtak. A kormány 1955-ben a vízerőtelep kiépítése mellett döntött, s a VIZ1TERV tervei alapján 1956-ban megkezdték a kivitelezési munkákat. A telepnek - az energiatermelés mellett - több feladatot is szántak. Elsősorban azt, hogy - mintegy szivattyútelepként működve - a folyó alacsony vízállásainál is tegye lehetővé a Duna-ág vízellátását, egyúttal megakadályozva a víz elszennyeződését, továbbá azt, hogy ipari és öntözővizet szolgáltasson a mezőgazdaság és az ott megtelepedett üzemek részére. Az elkészült vízerőtelepet (a reverzibilis üzemű szivattyúteleperőmüvet) 1961-ben helyezték üzembe. A Duna 1642-es folyamkilométerénél, a Csepel- sziget északi végénél kis szigettel kettéosztott üzem- víz- és hajózó csatornával ágazik ki a Kvassay-zsi- lippel megnyíló Ráckevei-Soroksári Duna-ág (RSD). A Kvassay-zsilip teljes nyitással - 50 cm-es vízlépcső esetén - mintegy 30-40 m3/s vízmennyiséget tud beengedni a Ráckevei Dunába. A zsilip tehát biztosítja a Duna-ág víz-utánpótlását, szabályozza a vízszintet, s elektromos áram termelés mellett a vízi-közlekedést is szolgálja. A nagyműtárgy fő feladatai: a Soroksári Duna vízutánpótlásának közvetlen, vagy szivattyús megoldása, a hajózás biztosítása max. 1000 tonnás uszályok részére, áramtermelés és a dunai árvizek kizárása. Az RSD egységes rendszerének része a torkolati tassi zsilip is, amelyet külön is bemutatunk. 1998-2000 között felújították a hajózsilip műemlék jellegű vezénylő épületét és a zsilip valamennyi, emelő-mozgató berendezését. Rakonstruálták a szivattyútelep (vízerőmű) gerebtisztító berendezését, korszerűsítették a hajózsilip elektrohidraulikus rendszerét és irányítástechnikáját, valamint a vízbeeresztő zsiliphez csatlakozó al- és felvízi partszakaszokat. Ugyanakkor a tápzsilip és kiegészítő berendezéseinek felújítása, valamint az azt kiszolgáló gerebtisztító és uszadékkezelő berendezés megépítése - pénzhiány miatt - elmaradt. A Kvassay-zsilip üzemben tartója a Közép-duna-völgyi KÖVIZIG. Forrás: Kertai Ede (szerk.): Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők. Bp., 1963. The Kvassay lock - Budapest. In compliance with a law passed in 1904 to make the Danube arm navigable by canalisation, head- and tail- works consisting of a ship lock, a weir and a power station were planned at the upstream- and downstream ends of the arm. In 1909 bids were invited for the upstream navigation lock, which was completed in 1913. Work on the power station was suspended after the concrete for the r.c. foundation slab was placed in 1925.The reversible pumping- and power station was completed in the years 1956-61 only. With the gates fully open water can be diverted at rates between 30 and 40 m3/s into the Soroksár-Ráckeve Danube Arm. ■ Kvassay-Schleuse - Budapest. Im Jahre 1904 wurde in einem Gesetz beschlossen, dass der Donauarm mit einem Flusskanal schiffbar gemacht werden muss; hierfür wurden bei der oberen und unteren Mündung des Flussarms Schiffsschleusen, eine Wasserkraftanlage sowie Ein- und Auslassschleusen entworfen. Die Ausschreibung für den Bau der Schleuse erfolgte 1909, die Arbeiten wurden 1913 abgeschlossen. Der Bau der Wasserkraftanlage dagegen zog sich in die Länge. In den Jahren 1924/25 wurde die Stahlbeton-Grundplatte fertig gestellt, die Errichtung des Pumpenkraftwerks mit reversiblem Betrieb wurde aber erst zwischen 1956- 1961 beendet. Wenn die Schleuse ganz geöffnet ist, sichert sie eine Wasserzufuhr von 30-40 m3/s für den Donauarm Ráckeve-Soroksár. 13. f 37
