Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Csatornázás és szennyvíztisztítás
vadkacsákra, mint ma a hírlapi kacsákra, s a Deák Ferenc utca hosszában vonult végig az iszapos árok, sárral tapasztott sövénykerítéssel.” Egykori írások szerint (az 1800-as évek eleje!) egyes utcákat teljesen ellepett a szemét, és a pocsolyák miatt sem gyalogszerrel, sem kocsival nem lehetett közlekedni. A város szépítése érdekében — csaknem 50 éven át — igen sokat tevékenykedett József nádor, akit 1796-ban választottak meg Magyarország nádorispánjává. Pest szépítéséről 1801-ben személyesen vitt felterjesztést a királyhoz. Felterjesztésében két helyen a csatornázásról is szó esik. A föld alatti csatornák építése, más akadályok eltávolítása című fejezetben ezt olvashatjuk: ,,Az utcák tisztasága és a lakosság egészsége okából minden városnak szüksége van föld alatti csatornákra. Pestnél azonban ez a szükség még fokozottabb mértékben jelentkezik, mert a szél rengeteg homokot hord a városba. Mivel pedig a víznek nincs lefolyása, esős időben a megrekedt esővíztől feneketlen sár és pocsolya támad. Az új csatornákat össze kellene építeni a meglévőkkel. Amellett buzdítani kellene a háztulajdonosokat, hogy házaikból kis lefolyókat vezessenek a főcsatornába, és tömjék be a pöcegödröket, melyek megfertőzik az utcákat.” Budapest csatornázásának történetében az első hivatalos adat a hálózat hosszáról az 1860-as évekből származik. E szerint a hálózat hossza ekkor: a Duna jobb partján (Budán) 26,3 km a Duna bal partján (Pesten) 54,0 km Budapesten összesen: 80,3 km A főváros általános csatornázásának terve — Reitler Ferenc elgondolása alapján — 1891-re készült el, a megvalósítás lényegében a század elejére maradt. Ahogy Budapesten, vidéken is hasonló volt a helyzet. A csatornázás századunk első évtizedeire néhány nagyobb város belső területeire korlátozódott. Jelentős fejlesztés a két világháború között sem volt. A gazdasági nehézségek mellett ennek a közműves ivóvíz- ellátás elmaradottsága, valamint a lakások hiányos felszereltsége, általában az általános (nem utolsósorban életmódbeli) elmaradott190
