Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek kárjelenségei - A víz károkozása
Az elfolyó víz kártételei A csapadékból vagy hóolvadásból származó víznek az a része, amely nem szívódott be a talajba, a felszínen először az érdességnek és a viszkozitásának megfelelő mennyiségben tározódik, majd a többi a lejtő irányába elfolyik. A felszínen mederben mozgó víz lehet időszakos és állandó vízfolyás. Ez utóbbiak (patakok, folyók) állandó vizeinek eróziós hatásaival e helyen nem foglalkozunk. A terepen elfolyó vizek talajra gyakorolt hatása különböző módon nyilvánul meg. Eszerint megkülönböztethetünk — felületi és rétegeróziót és — mélységi eróziót. Ez utóbbinak két válfaja a barázdás erózió és az árkos erózió. Felületi erózió A felületi erózió (lepelerózió) során a termőtalaj viszonylag egyenletes, vékony rétegben pusztul le a teljes felületről. A lepelszerűen mozgó víz viszonylag kis energiájú, s így csak a finom leválasztott talaj részecskéket képes magával ragadni. Ennek következtében a talaj kolloidális részei fogynak meg, ami viszonylagos szemcsedurvulást okoz. Ugyanakkor a szedimentálódott anyag a mélyebb fekvésű, feltöltődött területek talaját kolloidokban gazdagítja. Felületi (lepel-) erózió általában egyenletes, nyugodt domborzatú lejtők felső szakaszán fordul elő, a vízválasztó alatt az elfolyó víz mennyiségétől és viszkozitásától (hőmérsékletétől) függő távolságig. Ha ugyanis a lejtőn lefelé gyülekező víz mennyisége meghaladja a mindenkori viszkozitáshoz tartozó vízfilmvastagságot, mélységi eróziót okoz. Mélysőfd erózió Barázdás erózió. A lejtőn koncentrálódó víz, megnövekedett energiájának megfelelően, kezdetben apró, majd mind nagyobb, mélyebb barázdákat váj ki a termőfelületen. A barázdák iránya a lejtő irányával megegyező. A kisebb barázdák a domborzatnak megfelelően egyesülnek, s mind nagyobb berágódást okoznak. Az erózió során képződött barázdák a talaj műveléssel még eltüntethet ők, mivel azok mélysége a gépek átjárását még nem akadályozza. A talaj művelés így látszólag megszünteti az erózió hatását, noha nem maga az eróziós kár kerül felszámolásra, hanem annak csak a nyoma. A barázdás erózió általában szántóterületen keletkezik, ahol kicsi a növényzet érdességfokozó hatása. Gyepes területen barázdás erózióval csak ritkán találkozunk, mert a talajfelület erózióval szembeni ellenállását a gyepnövények — nagy szár- és gyökértömegükkel — jelentősen megnövelik. Árkos erózió. Árkos eróziót a lejtőn koncentráltan lefolyó nagy tömegű víz okoz. A talaj műveléssel az árok már nem számolható fel, ahhoz már célgépek szükségesek. Árkos kimosódások szántóföldön általában a természetes hajlatokban keletkeznek. Árkos eróziót okozhat a helytelen talaj művelés is, ha a műveleti (nem eróziós) barázdák alkalmasak az elfolyó víz összegyűjtésére. Ilyen lehet például az igen gyűrt területen végzett szántás, ahol annak iránya csak az átlagos lejtésirányra merőleges, s nem veszi figyelembe a hajlatok szintvonal-eltérítő hatását. Az árkos erózió gyepes területen is gyakori. Itt ugyanis a felületi és általában a barázdás eróziós formák a nagy felületi ellenállás következtében kimaradnak, és az összegyülekezett víz mély árkos eróziót okoz. Ha a felgyülemlett elfolyó víz energiája már elegendő ahhoz, hogy a gyepes növényzet takarójával védett talaj ellenállását megbontsa, a víz hirtelen mélyülő árkot mos ki, mivel a gyökérzóna 46
