Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
mert az R is. Olyan méretű szelvények meghatározásáról van tehát szó, me2 /3 „ lyek FR ' szorzata a vizszintrögzitésből ismert Q/KI értéket adja. A feladat célszerűen iterációval számitógépen oldható meg. Az igy meghatározott keresztszelvények jól közelitik a természetben kialakult szelvényeket, növelik a hidraulikai számítások realitását, és ezzel együtt a tervezett szabályozási müvek hatékonyságát is. 4. A folyók vízjárásának jellemzése A folyók vízjárását a napi vízállások vagy vízhozamok éven belüli változása jellemzi. Természetesen egy év vizállásadataiból nem lehet általános következtetéseket levonni. Hosszú időszak vízállásainak, vízhozamainak változása ad helyes információt a folyók vízjárásáról. A folyók vízjárásának megfigyelése a folyómenti települések kialakulásával egyidőben megkezdődött. A megfigyelések kezdetben csupán a vízállások szélsőértékeinek — a legkisebb, legnagyobb vízállások — észlelésére korlátozódtak és a megfigyelt vízállásokat építményeken, terepalakulatokon rögzítették. A települések fejlődése, az árterületek mezőgazdasági hasznosítása, az árvizek kártételei elleni védekezés azonban mind több információt követelt a vízjárásról. Ezért a továbbiakban már nem elégedhetnek meg a szélsőértékek ismeretével, szükségessé vált, hogy a vízfolyások vízjárását azonos alapsik- ra vonatkoztatható adatsorral, a vízállások naponkénti feljegyzésével rögzítsék. A múlt században megkezdődött a mai mércehálózat alapját is képező vízmércék telepítése, a vízállások és a jégjelenségek rendszeres észlelése. E század elején indult meg a vízhozamok, majd az utóbbi évtizedekben a hordalék és vizhőfok mérése és nyilvántartása is. A jellemző vízállások lehetőséget adnak a vízjárás tájékoztató leírására. Az LKV és LNV közötti különbség — a vizjáték — alapján következtetni lehet a vízállások változékonyságára és minősíteni lehet a vízjárást. Különböző folyók vagy folyószakaszok vizjátékának öszehasonlitásával meghatározható, hogy a vízjárás heves, vagy kiegyenlitett-e. így például Magyarországon a legkiegyenlítettebb vizjárásu folyó a Dráva és a szélsőségesek közé tartozik a Tisza. A vizjáták azonban nemcsak a vízjárás változékonyságára, hanem a levonulási viszonyokra is jellemző. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a levonulási feltételektől — mederméretek, esés hullámtér szélessége, benőttsége stb. —függően a hossz mentén azonos vizhozamintervallumokhoz különböző vizállásinter- vallumok tartoznak. A Dunán a Budapest alatti szakaszon a vizjáték 690-922 cm között változik (48, ábra). Legnagyobb vizjáték a lefolyás szempontjából kedvezőtlen helyen, a Sió-torok felett jelentkezik, ahol hullámtéri szűkület és az ismert eséstörés van. Feljebb a budapesti szűkület hatására nő meg a vizjá123
