Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
342 1787 február 6. BEREG M. Minden hatósági intézkedés ellenére vannak községek a megyében, ahol naponta 3—4 ember éhenhal. (P. Z., febr. 17.) február 14. BUDA. Bár a Duna a város alatt annyira befagyott, hogy az emberek zsák liszttel a hátukon zavartalanul átkelhettek, mégis a budai oldalon már nem mindenütt biztonságos a jég, mert a hőforrások vize „állandóan ellenségesen viselkedik a jéggel szemben.” Január 28-án hárman szánon akartak Pestre átmenni, de alig helyezkedtek el a szánban, a jég alattuk beszakadt s életveszedelembe jutottak. Kasza János nevű katonarendőr a repedező jégre feküdt s egyenként kimentette az embereket a vízből. (I. h., febr. 14.) február 16. BUDA. Du. a 4 héten és 2 napon át tartott álló jég Pest és Buda között elindult. A viz nem lépett ki medréből. Háromszor indult meg, míg végre teljesen elment. (I. h., febr. 24.) február 19. SZATMAR M. „Éppen déltályban nagy hideg széllel járó fergeteg indulván, az ég két Ízben keményen megzendült.” Szent Pál [jan. 25.] naptól fogva nagy hó esett, s jó szekérutak voltak. (M. K„ márc. 10.) február. ERDÉLY. „A Gabona napról napra drágul hir szerint farügyire szorultak az emberek. . . .” (I. h„ febr. 24.) február. FELSŐERDŐFALVA faluban a Tarpataki völgyből jött viharos szél több mint 20 szint döntött össze és máshol is számottevő kárt okozott. (Mauksch, 15.) február. „MÁRAMAROSban még nem szűnt meg a’ drágaság; 5—6 forint egy köböl Törökbúza, Tengeri; melyre nézve az előrenéző F. Monárkha a’ pálinka főzést keményen megtiltotta, a’honnan a’ pálinkát főző Sidók itten kéntele- nittetnek már most borseprőből, vagy — egyébből főzni a’ pálinkát.” (I. h., jan. 6.) február. TOKAJ. Sárospatakról sok mérföldnyi körzetben csak tengernyi vizet látni, mert a Tisza és a Bodrog kiáradtak. A Mármarosból jövő sószállító uszályokat nagy károsodás érte. Tokajban az összes utcákat oly sár borítja, hogy abban csak elsüllyedni lehet, s mindig 3—4 mélyen a mocsárba süllyedt kocsikat láthatni. (P. Z„ febr. 7.) február vége. RACBECSE. A Tisza jégárja heves széllel haladva itt 1500 mérő köleskásával megrakott hajót elsüllyesztett. Az embereket megmentették, de a hajónak nyomaveszett. (I. h., márc. 3.) március. KOMÁROM. ,,A’ természet ’s az idők járását gondos szemekkel nézőkhöz R. Komáromból — 19 Mart-tói —. Akarván megtudni mennyi esső-viz esek le egész esztendő által e’ mi városunkban, tavaly [1786], éppen Jósef napján arra a’ végre különösen készíttetett esső-mérővel kezdettem azt mérni, ’s úgy találtam, hogy e’ közelébb múlt Jósef napig, részszerént hóban (tiz tzóll havat számlálván edgy tzóll víznek) részszerént essőben ’s harmatban esett le 30 tzóll és 2/12 rész esső viz [312 mm]. Edgy (sukk) vagy láb esső viz nyom 68 fontot, és felet. Rév Komárom várossá fekszik 459 ezer és 353 négy-szeg ölnyi földön. E’ szerént az egész városban esztendő által esettle 171 millió 650 ezer 929 má’sa, és 79 font esső viz. Még ez nem lett volna elég a’ mi ker- tyeinknek esztendeig, hanem ha a’ földnek nedvessége ’s a’ két Dunának hivessége azokat meg nem enyhítették volna.” Sz. S.297 (M. K„ márc. 28.) 297 Gulyás Pál szerint Sz. S. = Szatsvay Sándor (léefalvi és esztelneki) hírlapíró és szerkesztő, született 1752-ben Vécsen (Maros Torda m.). Ő alapította a Magyar Kurírt még Komáromban, majd Bécsben folytatta. Sajnos esőmérőjéről bővebbet nem tudunk, de mindenesetre olyan időben szerkesztett egy esőmérőt és mérte le Komáromban az
