Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1732 141 augusztus (i. SZEGVÁR. „Eodem indultam vissza Szeghvárra, s kezdett nagy ziva­tarral eső lenni.” (Károlyi, V. 38.) augusztus 7. GYŐR. „Isten engedelmébűl tegnapi napon Szent Gothárdrúl szörönt- sésen házamhoz érkeztem, ott késésemben eörömest az egész Dominiumott megh jártom volna, de az mindennapi esők miat nagyot) részére nem érkezhet­tem, minek előtte oda érkeztem egynihány nappal előbb egy részen a Domí­niumnak, s éppen az Derekán nagy keö eső [jégeső] volt, de már akkor az őszi vetés le volt véve, hanem a zabokat kint érvén megh rontotta, az Szőlőkben nem sook kárt tehetet, mert megh az ell múlt télnek keménységbe miatt keve­set hoztak, az Dohánt eléggé megh paskolta, de azt, úgy hiszem az jó nedves üdő heljre neveli, nem külcmben az Vörös Nadrághi búzát és igy ott szükség- het nem fognak látni a Lakosok” . . . (M. O. L. Csáky levéltár, 178 : 112—113. old.; Biró István S. J. levele Csáky Imre bíboroshoz, H. F. közlése.) augusztus 7. VERESMART. (Szeben m.) Tyúktojás nagyságú jég, mely a terménye­ket elverte. (10. Bielz, 00.) augusztus. BESZTERCE. . . . augusztus havában a besztercei járás felső részében három napon keresztül akkora nagyságú jég esett, hogy ennek a jégnek egy­befagyott darabjai tudomásom szerint a bor hűtésére szolgáltak . . . (Trausch, II. 189.) szeptember 14. LEIB1C. Ezen a napon eltávoztak a fecskék. (Weber, Leibitz, 146.) szeptember 17. LEIBIC. Ez év egészen rendkívüli volt, ezen a napon a rózsák újra kinyíltak. (Uo.) október 10—12. LEIBIC. Október 10-én kezdődött a havazás s tartott 12-éig, úgyannyira, hogy minden fehér lett s egész télies volt a táj. A bekövetkezett tél nagy halálozásával tiint ki, s csak Iglón 500 embert vitt el a pestis. (Uo.) október 15. ERDŐD. „Indultam erdődi szüretemre.” (Károlyi, V. 64.) november 17. SZEPESSÉG. Orkánszerű vihar: hiteles naplófeljegyzés szerint nemcsak házakat és csűröket rombolt, hanem sok erdőt is döntött, és nagy pusztításokat vitt véghez. Ez év szeptemberében a hegyekből oly erővel tombolt a vihar, hogy a lábonálló árpát annyira leszaggatta, hogy egy ember egy nap alatt egy teljes pozsonyi mérőnyi termést szedhetett össze. (Mauksch, Witterung, 14.) december. ERDŐD. „Eodem viradóra esett nagy hó, s keményebbre fordulván alkalmas gátolást tött épületeim continuatiojában.” (Károlyi, V. 68.) 1732. BUDA. „1732-ben ... a Duna nagy árvize következtében a Duna partja kö­zelében lévő városrészekben főkép a Víziváros és Tabánban csakis halászcsónako­kon közlekedhetett a lakosság az egyes házak között; legnagyobbrészt kénytele­nek voltak a látható veszély miatt a házak padlásán lakni.” (Szepesházy Thie­le, II. 15.) BUDA. Ugyanerről megemlíti Palugyay „s a viz ekkori állása a Harminczad épületen107 most is feljegyezve találtatik.” (Palugyay I., I. 72., Zawadowski, 6,36 m tetőzést említ 1. 30.)- PEST. „A Pesten lévő Molnár-utczában dr. Mannheimer házat építtetvén, a Téli utcza felé eső fala tövén találtak egy árvíz mutatót, mely igy néz ki: (4. ábra) . . Erre Vandrák ur figyelmeztetett, és midőn e tájon ismét megfordultam a követ, melyről az akkori viz magasságát meg akartam határozni, minthogy ez ere­detileg a mai Mészáros-utcza szine alatt 4 lábbal állt magában a Kis világ­107 A Harmincad épület a Fő utca és a Székely utca sarkán állott. Lásd 1744. évi árvízről írottakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom