Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
90 1721 gyümölcsöket el rontja. Úgy a’ Sovány idő, jég esők, és Octoberi hidegek miatt a’ gabonák elromlanák.” (Spangár, 99.) április. EPERJES. Április enyhébb volt, a hegyek 8 nappal husvét előtt még sok hóval voltak borítva, de husvétra (hv. ápr. 13.) majd minden hó eltűnt, oly meleg lett, melyhez hasonló májusban sem fordul elő;... Az esős időjárás miatt — záporok és jégeső — érthető, hogy igen hűvös, sőt hideg május volt. Reimann. (Sammlung, 1721 : 356.) április 2.—május 10. ALTORJA. Szokatlan fagyok pusztították el a gyümölcs és szőlőtermést. (Apor, Synopsis, XI : 162.) május. EPERJES. A 24-i zivatarkor oly heves villámlás és dörgés volt — eső nélkül —, amilyenhez hasonló a legnagyobb hőségek idejekor nem sokszor fordul elő. A szomszéd városkában a villám egy házat felgyújtott és még 3 egymás melletti faluban is lecsapott. Utána heves eső következett, s a hegyekben havazás. (Sammlung, 1721 : 468.) május 13. EPERJES. Ezen a napon a város felett déli időben észleltek teljes napgyürüt. Szine inkább fehér volt, de volt néhány sötétebb árnyalata is, mint pl. egy szivárványé. Mintegy du. 2 óráig volt látható, majd fokozatosan eltűnt. . . Reimannn részletesen foglalkozik a jelenség létrejöttével, régi szerzők alapján, (Sammlung, 1721 : 509.) május. EPERJES. A hideg májusban különösen a 23-i éjjelt követő fagy okozott igen nagy károkat a tokaji szőlőtermő vidékeken, továbbá a virágjában lévő meggyet teljesen elpusztította. A rügyező szilva-, alma- és körtefák is szenvedtek, mert a fagy után beállott virágzás után gyümölcs nem volt. A tölgyek is elfagytak, de újból kihajtottak. A kertekben majd minden vetemény elpusztult. A még nem metszett — délibb megyékben fekvő — szőlőkben a szél a vesszőket himbálta, kevesebb kárt szenvedtek, mint a metszett tőkék ... A sikföldi szőlők szenvedtek legtöbbet, különösen amelyek szélvédettek voltak ... A mezei terményekben nem történt kár, az ősziek igen sikerültek, s igy a gabona jóval olcsóbb, annyira hogy évek óta ilyen elő nem fordult. (I. h. 504.) április—május. KOLOZSVÁR. Különböző az időjárás változása. Már áprilistól kezdve emberekre, állatokra és épületekre veszélyes mennydörgések, villámlások és gyakori villámcsapások voltak egész Erdélyben. A május mennydörgéstől és jéggel járó zivataroktól volt nyugtalan. Hosszú idő óta a villám annyi emlékezetes csapással nem sújtott embereket, mint ebben a hónapban. Egyazon időben egymástól messze távoleső helyeken sok ember álmában halt meg,[!] hirtelen halállal, másokat a szele égetett össze, mások megdermedve alig tértek újra magukhoz. Alig volt valahol eső jégeső nélkül s ezeket az ég hegyi patakokként ontotta magából. (Sammlung, 1721 : 468.) május 24. ERDÉLY Egy följegyzésre méltó zivatarról számolunk be, amely nemcsak a közvetlen vidéket érintette, hanem nagy kiterjedése volt, várkastélyokat is rombolt le és hatalmas köveket dobált szét, úgyhogy a röpülő kövek azt a feltevést keltették, hogy un. „kőeső” esik. 'Ezt a megfigyelést számunkra a világhírű Köleséri Sámuel, az erdélyi kir. titkos kormánytanács tagja és titkára küldötte be Kolozsvárról: Emlékezetes az ez évben volt több forgószeles, viharos, jégesős és gyakran villámlással vegyes zivatarok között a május 24-i. Ez Erdély déli részén kezdődött, és azokon a helyeken, melyeken áthaladt, letépte nemcsak a gyümölcsöt, zöldséget és szőlőt, hanem a fák gallyait is. Észak felé fordulva az egész tartományon áthaladt, ennek története a csatolt, hitelt érdemlő jelentésből meglátható. A zivatar alkalmával két — buzgóbb nyomozásra alkalmat nyújtó — légköri
