Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1791 387 MAGYARORSZÁG. 1790-ről 17ül-re forduló is lágy tél.333 ,,A’tél eleje volt valamennyire hideg, nevezetesen Sept. 28, 29. már olly hideg volt, hogy 2 ujnyi333/a [ = kb. 15 cm] jég tsapok fiiggöttek, de utánna állandóan jó idők. Ezen az egész télen soha egy napnál tovább se hó, se a fagy a’ földön nem tartott. Egész télen mindég lehetett szántani, és mindenféle mezei munkát tenni; soha se kellett fütteni. Decemberből Januáriusba elég vad salátát, szekfügombát, ibolyákat hordtak a mezőről. Legnagyobb hidege a’ télnek 1790. Nov. 18-kán volt, de akkor is Miskoltzon tsak 1°, másutt 2° hideget mutatott a’ Hévmérő. A’ termés igen bő lett, a’ Búzának köblét 45 krajszáron meg lehetett venni. De őszre olly hidegre fordult az idő, hogy Sept. 24-kén már mindenütt fütteni kellett a’ szobákat. Octob. 20-kán befogott a’ derék tél sok essővel és hóval, s úgy megfagyott még ezen hónap utolján, hogy a’ terhes szekereket mindenütt felbirta. November 1-ső napján már mind Német mind Magyar országban 1 lábnyinál magasabb hó feküdt a földön. Nov. 9, 10. olly tsikorgó hideg, a’ marha reszketett mikor ivott. A’ szöllők mind a’ tőkére fagytak, a Pesti hidat a’ jég elhordta. Nov. 12-kén jó időre vált, és 18-kától fogva végig olly jó idők jártak, mint nyáron. A’ malmokat újra bekötözték, a’ tsordákat újra kiverték, a’ nyomtatáshoz, szántáshoz és szürethez újra hozzá kezdettek. Nov. 19, valamint Dec. 28-kán nagy égzengések lőnek.” (Pap, H. M., 1822 : I. 402.) NAGYSZEBEN. Kitűnő termés, várakozáson felüli. (Qu. II : 308.) SOPRON. Ebben az évben nem volt bőséges bortermés, de jó sem volt. Az árpa jó termést adott, ára azonban mégis 1 írt, s néhány garas, a búza 2 frt és néhány garas, a legszebbje 2 frt 15- 16 garas. (Csatkai—Petz, 38.) SOPRON. Enyhe tél volt, mindig dolgozhattak, mindenben közepes esztendő, a mézharmat a szőlőben kárt tett. A bor itcéje 3—4 kr. (Bruckner—Schürtz, 107.) SZALACS. (Bihar m.) „Nagy szükség és nyomorúság vala hazánknak mezős részein, s nevezetesen a KUNSÁGON a múlt esztendőbeli [1790.] szárazság miatt. Százanként hagyták oda házaikat, és oda takarodtak telelni, az hol koldulással élhettek. A korpának vékája is elment köztük 12 garason, sokan gyékény tövével éltek. A marháik földet evén, eldöglöttek. Tavasz felé a felséges király valami búzát osztatván ki nékiek, úgy takarodtak haza.” (Keresztesi, 339.) SZATMÁRNÉMETI. „Papolczy uram lankáját [víz melletti liget, berek v. nádas] a Szamos árja elhordta s a város mint a kártevő viz ura, más hasonló lankát adott helyette a CSERNÁTSZEGEN.” (Jeney, 25.) SZÉKELYUDVARHELY. „Nagy szükséget éltünk az uj esztendőben, egy tyúktojás egy potrán (poltura) elkölt, egy tyúk 29 és 30 pénz, egy sertés 50 forint.” (Téglási, G.F.60.) SZOLNOK. „A-o 1791. Ugyanazért a szükségtől szorongattatván, kénytelenit- tettünk — minthogy a népnek szegényebb és tehetetlenebb része már mindenéből kifogyott annyira, hogy a testi ruháját is a kenyér végett eladni kénytele- nittetett, a még valamennyire tehetősb pedig pénzért sem kaphatott — fölsé- ges uralkodó fejedelemhez, második Leopoldhoz segedelemért folyamodni; honnét, mivel a resolutio későbben jött ki, ismét a budai General-Commandó- hoz folyamodván az elöljárók addig, miglen a királyi resolutiót várni kellett 500 mázsa liszttel a város megsegittetett, oly formán, hogy azt boldogabb 333 Hennig (74) is enyhe, hóban szegény télről tesz említést. 333/a jja az ujj hoszúságát értette a tudósító, akkor a két ujj legalább 14—15 cm., a vastagságát tekintve csak 2—3 cm. Utóbbi a valószínűbb, mert szeptemberről van szó. 25*
