Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1785 33L — SZÉKELYFÖLD. „Közép-Ajtáról Székely Földi Tudósítások, Pünköst havától fogva, egész Szent-András végéig.”287 É’ mi Székely Földünkön, nevezetesen Három-Széken, Erdővidéken és a’ Tsiki Tartományokban, koránt sem a’ Kalendárium szerént folyának-el a’ Tavaszi, Nyári, ’s Őszi Napok; annyira, hogy ezen esztendő Regens Planétájának, a’ meleg és száraz természetű Mársnak meg-vénüléséről, vagy természete meg- tseréléséről kelljen gondoskodnunk. A’ Tavasz tsak nem egész folyásában mardosó hidegekkel kedvetlenkedék. A’ Nyár szintén minden Folyó-vizünket és Patakjainkat ellenünk támasztá, ’s mind Faluink mind Határaink között, sokaknak igen nagy romlásokat és károkat szerze, Sz. Jakab Havában [július]. Ekkor Közép-Ajtát-is tsak nem helyéből mozditá-ki az előre nem-is vélhető rettenetes árvíz, melyhez hasonlóról nem tsak nem emlékeznek a legöregebbek - is, hanem Eleiktől-is ilyenről soha hallani nem tudtak. Ez, némely erős Épületeket el-ronta ’s horda szemeink Iáitokra az erdőkben [így] és mezőkben-is, a’ patakok mellyékein való Természetet el-sepré. És igy, tavaly a’ szerentsétlen Tűz, most a’ szörnyű Viz nyomorgatá szegény Falunkat. Külömben Erdélyben majd mindenfelé panaszolhatnak az Emberek a’ Vizek’, árjairól. Azonban közöttünk edgyinás után két vagy három tiszta ’s meleg napot alig láthattunk, ottan ottan hideg essőzésekkel terheltettünk. Példabeszéddé-is vált, hogy most a’ Nyárral meg-esmérkedni sem tudánk. Ez okból a’ Széna tsinálás [Stájerban: Heu machen], melyet a’ mi Embereink, Kis-Asszony Haváig, úgy el-szoktak többnyire végezni, mintha ők adták volna Júliusnak a’ Német avagy Széna-Hónapot [Heumonat] nevet; sok helyeken aratás utánnra, sőt Mind-Szent-Havára-is haladott. A’ nyári szántásokat a’ víztől el-részegedett föld nem, vagy rosszúl, szenvedte. Kellemes őszünk tehát, hogy következhetett volna, az őszi módon járt Nyár után? Bezzeg kedvetlen-is lön. Mert az igen el-ázott szántó földek meg-agyagosodának, és azonnal száraz napok következvén, ’s a’ föld szánthatatlanná változva, az őszi vetésekkel sok helyeken a’ Föld-mivesek meg-késének; a’ vetések szálakkal jutnak a’ telelésre. Az hideg-is hozzá adá magát mind ezekhez a’ váratlan vendégekhez. Mert Szent Mihály Havának utolsó napjára vonatkozólag [szept. 30.], midőn az emberek alunnának, bé-lopá magát földünkön való erdős hegyeinkre az hideg Hó; melyet Mind Sz. Hava [okt.] első napjának virradtára ólly kegyetlen hó-harmat és dér288 követe, hogy a’ Gyümöltsöket az ő termő fáikon el-veszté; mintegy leforrázván. Most-is a’ meg-veresedett és hideg-vette vad almák bővön vágynak a’ fákon némely helyeken még Szilvák-is. A Bik-makk-is, mely ez esztendőben bővön termett, az hidegebb és havasos helyeken, meg-sanyarittatott, noha nagyobbára más helyeken alkalmas épségben maradott és már a’ Sertéseket szépen hizlalta, olajat-is bőven ád a’ Kösségnek. A’ leszedetlen Dohányt-is haszontalanná tette ez a dér. Ki számlálhatná elé tölle vett minden kárainkat ? Hát, ha mi ezen Szölőtlen (mert ez a’ nemes gyümölts tsak némely Kerteinkben újságúl láttatik) Helységen ennyire panaszlunk, hogy győznék panaszszokat 287 Bizonnyal ákkosi Benkő József ref. lelkész ottani birtokos tudósítása. 288 ,,Hóharmat és dér” eszerint ez Erdélyben kétféle volna. Hóharmat a dérnek népies elnevezése tehát tulajdonképpen ugyanaz. Feltűnő azonban, hogy oly tudós férfiú, mint Benkő József a kettőt egymástól megkülönbözteti. Véleményem szerint adott esetben oly erős volt az éjjeli hőkisugárzás, hogy nemcsak a talaj mentén képződött dér [hóharmat] hanem a hőmérséklet több méter magasságban is a fagypont alá süllyedt s a fákon is dér képződött. így magyarázhatnám, hogy Benkő ugyanannak a jelenségnek kétféle elnevezést adott.
