Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
III. fejezet SZOCIALISTA TÍPUSÚ VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A DRÁVA VÖLGYÉBEN A II. világháború ütötte sebek lassan gyógyulnak A felszabadító harcok — hosszú hónapok után — 1945 április 4-én hazánk területén végetértek. Romokban hevert az ország. Agazdasági károkösszege mintegy 22 milliárd 1938-as pengőt tett ki, mely az 1938. évi nemzeti jövedelem ötszöröse, az 1944. évi nemzeti vagyon 40%-a. A magyar mezőgazdaság elveszítette állatállományának több mint felét, gépi felszerelésének egyharmadát. Elpusztult az ipar és bányászati eszközök 50%-a; romba dőlt, vagy károsodott a lakóházak egynegyede. Szinte megbénult az ország vérkeringése: elpusztult, vagy súlyosan megsérült a vasúti vágányok 36%-a, a nagyobb hidak 99%-a. Az új élet megindításához súlyos gazdasági, politikai és nemzetközi viszonyok között kellett hozzákezdeni . . . A felszabadulást követő első nagy történelmi esemény a földreform végrehajtása volt, mely a dolgozó parasztság sok évszázados vágyának beteljesülését jelentette. Számos gazdasági és politikai nehézség leküzdése után beköszöntött az 1947-es év, a „fordulat éve”, melyet sorsdöntő politikai események fémjeleznek. Február 10-én létrejön a békeszerződés, felfedik és letörik az ellenforradalmi szervezkedést, azaugusztusi választásokon a baloldal elsöprő sikereket arat, októberben végrehajtják a bankok államosítását és az ipari burzsoázia kisajátítását. Nemzetközi téren is jelentős eredmények születnek; sorra kötjük a barátsági-, együttműködési- és kölcsönös segélynyújtási egyezményeket a szocialista országokkal. Gazdasági téren is megindult a konszolidáció, melynek eredményeként augusztus 1-én kezdetét vette a hároméves terv. Megindult a szocialista átalakulás, a munkás- paraszthatalom megteremtésének folyamata... A szocialista átalakulás érleli a társulati mozgalom kibontakoztatásának igényét 1948. március 25-én—további államosítások révén — köztulajdonba került minden száznál több munkást foglalkoztató ipari vállalat, üzem, de államosításra kerültek az ármentesítő, vízszabályozó és lecsapoló társulatok is. Vagyonuk az államra szállt, személyi állományukat az 1948-ban létrehozott Országos Vízgazdálkodási Hivatal szervei vették át. 1949. augusztus 20-án az országgyűlés törvényerőre emelte a Magyar Népköztársaság alkotmányát, mely szentesítette a munkásosztály és a dolgozó parasztság győzelmét a burzsoázia felett, s egyben megnyitotta az utat a szocialista építőmunka végrehajtása előtt. Az Alkotmány 6. §-ának elvi deklarációja szerint a „vizek” a nép vagyonaként az állam tulajdonába kerültek. Az új társadalmi és tulajdoni viszonyokra alapozott, az Alkotmány említett tételében gyökerező jogi felfogás szerint tehát a vizek rendezése, a vízilétesítmények fejlesztése, kezelése és fenntartása társadalmi — kizárólagosan állami —feladattá vált. Ez az új helyzet szükségszerűen vetette fel az egységes állami 55
