Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
IV. fejezet. A jövő igényei és célkitűzései
I V. fejezet A JÖVŐ IGÉNYEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI Az előzőekben bemutattuk azokat a vízügyi feladatokat, melyeket a mai társulatok — és ezek elődjei — hajtottak végre a múlt század közepétől napjainkig, azokat a munkákat, melyek eredményeként formálódott és kialakult a Dráva völgyének mai arculata. Ezeknek a munkáknak eredményeként tűnt el a területről a többezeréves mocsárvilág. Sok száz és ezer kubikos, tucatnyi mérnök és technikus munkálkodott közel másfél évszázadon át a vízitársulatok keretében azért, hogy szebbé, kulturáltabbá váljék környezetünk. Az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy virágzó mező- gazdaság foglalhatta el a mocsarak helyét az Ormánságban. Rámutattunk arra, hogy jórészt a társulatok munkája teremtette meg annak feltételeit, hogy a térségben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek rendezett vízviszonyok között, magas színvonalú, eredményes gazdálkodást folytassanak. Elévülhetetlen érdemeket szereztek a társulatok a szövetkezeti mozgalom megszilárdításáért folytatott közel három évtizedes küzdelemben is. Az elért eredményekre méltán lehetnek büszkék mindazok, akiknek része volt azoknak a vízgazdálkodási alapoknak a megteremtésében, melyekre felépülhetnek a jövő célkitűzéseit megalapozó további vízügyi és agronómiái beavatkozások. Kvassay Jenő — az egységes vízügyi szolgálat megteremtője — a XIX. században végrehajtott nagy ármentesítési és lecsapolási munkákat második honfoglalásnak nevezte. Ez a honfoglalás valójában csak napjainkban, mai és a közeli jövőre tervezett vízügyi feladataink megvalósításával ér véget. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy milyen távlatai vannak a társulati mozgalomnak, melyek azok a feladatok, melyek végrehajtására a társulatoknak — ezen belül pedig különösen a Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnak — fel kell készülnie? Az nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évtizedekben a társulati mozgalom fejlődése nem lesz olyan látványos, mint volt a felszabadulást követően, de kétségtelen, hogy a mezőgazdaság fejlődése — mint a múltban, úgy a jövőben is — megkívánja a társulatoktól saját szervezetük, technikai és szellemi felkészültségük fejlesztését. A vízgazdálkodási társulatok által végrehajtott feladatok jellege, az egyes vízügyi beavatkozások megvalósításához igénybe vett anyagok és eszközök minősége, illetve teljesítőképessége a társulati mozgalom 15 esztendeje alatt óriási fejlődésen ment át. Ez a fejlődés a jövőben sem állhat meg. Korszerűsödni fognak a termelés módszerei és eszközei, melyek végső soron azt fogják eredményezni, hogy a társulatok a különböző vízgazdálkodási feladatok mind szélesebb körére terjesztik ki tevékenységüket. A társulatok tevékenységét hosszú időn át az jellemezte, hogy szinte kizárólag vízrendezési feladatokat láttak el. Az utóbbi években ez az egysíkú tevékenység szélesedett, és mind gyakrabban vállalkoztak a társulatok egyéb vízgazdálkodási feladatok megoldására is. A mezőgazdaság fejlesztési igényei már ma is kényszerítő hatást gyakorolnak a társulatokra, olyan irányba, hogy azok segítsék elő a vízhasznosítási — elsősorban öntözési — célkitűzéseik megvalósítását. A mezőgazdasági nagyüzemek ilyen irányú igényei, vagyis a komplex vízgazdálkodás megvalósítására való törekvés, a jövőben mind élesebben vetődik fel. A terméseredmények alakulását a talaj adottságai, a termesztett növények fajtája, az alkalmazott növénytermesztési technológia, végül pedig az éghajlati adottságok — ezen belül pedig elsősorban a víz — határozzák meg. A fejlődés mai szintjén e meghatározó tényezők közül a víz az, melyet nem, vagy csak korlátozott mértékben lehet a megkívánt mennyiségben, minőségben és időben biztosítani. Ebből az következik, hogy elsősorban ezen a téren várhatók a mezőgazdáid
