Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VIII. fejezet. Trieszt, Krajna és Stájerország fenntartásai
Az udvari kamarai igazgatóság főigazgatója, Kollowrath gróf a maga részéről azt javasolta, hogy a szóban forgó területekre küldjék el Maillard ezredest, aki nemrég tért vissza angliai tanul- mányútjáról, ahol a csatornák építését tanulmányozta. Azt is szorgalmazta, hogy a privilegizált hajózási társaságnak odaítélendő privilégiumban nyomatékosan ki kell jelenteni, hogy ezzel a társaság nem kap semmilyen különleges jogot a Száva és a Duna más mellékfolyóinak szabályozása tekintetében. Kollowrath azon a véleményen volt, hogy a Száván való hajózás bizonytalansága miatt, azokra a szakaszokra vonatkozóan, ahol a folyó határt képez az Oszmán Birodalommal, vizsgálják meg azt a lehetőséget, hogy más, a monarchia területén levő folyókat használjanak fel, például a Drávát. A 12 részvevő közül, akik jelen voltak az udvari kamarai igazgatóság február 26-i ülésén, csupán Anton Colloredo gróf helyezkedett különvéleményre, támogatva azt a követelést, hogy halasszák el a kiváltság odaítélését az új tervezetre. Érvei, amelyeket külön írásos beadványban fogalmazzott meg,15 teljességgel azonosak voltak a krajnai és a stájerországi tartományi adminisztráció álláspontjával, s ezért szükségtelen megismételnünk őket. 3. PRIVILÉGIUM A KUPA CSATORNÁZÁSÁRA ÉS A TENGERMELLÉKIG VEZETŐ ÚT MEGÉPÍTÉSÉRE A rendelkezésre álló dokumentumokból kiviláglik, hogy II. Ferenc az 1796. március 23-án elfogadott ügyirattal meghozta formális döntését, amellyel privilégiumot biztosítottak a privilegizált hajózási társaságnak a Karlovacot a tengermellékkel összekötő létesítmény megvalósításához. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy elejét vegye a krajnai és a stájerországi kormány esetleges megjegyzéseinek, amiért nem vette figyelembe Colloredo gróf különvéleményét, II. Ferenc sietve írásos nyilatkozatot kért az udvari kamarai igazgatóság belső ausztriai osztályának vezetőjétől, Oswalder udvari tanácsostól és Degelmann bárótól, az igazgatóság alelnökeitől. Kézhez kapva írásos jelentésüket, az uralkodó két nap múlva, 1796. március 25-én véglegesen megerősítette döntését.16 Oswalder és Degelmann véleménye, amely ellentétes volt Colloredóéval, néhány új mozzanat miatt figyelmet érdemel. A belső ausztriai osztály vezetője, Oswalder, akinek Krajna és Stájerország a hatáskörébe tartozott, a lehető legjobban isis. C. U„ 33. füzet, Nr 734, 1796. IV./233. sz„ 72. föl. 16. Ugyanott, 115—116. föl. 259
