Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
IV. FEJEZET A DUNA—TISZA-CSATORNA ÉPÍTÉSE A MAGÁN-RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ESZKÖZEIBŐL 1. A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ELŐTTI ESEMÉNYEK Miután megszületett az elvi megállapodás és formális jóváhagyást is szereztek a csatorna építéséhez, a Kiss fivérek igyekeztek hozzákezdeni a csatornázáshoz minél előbb, már tavasszal, amint az időjárás megengedi. Minden igyekezetük ezt a célt szolgálta, amint arról az írásos felterjesztések is tanúskodnak.1 Még mielőtt azonban hozzákezdtek volna a munkálatokhoz, előzetesen még néhány dolgot el kellett intézni: először is a magyar kamarával, a bácskai kincstári uradalmak adminisztrátorával és igazgatójával formális szerződést kellett kötni, ezt a szerződést a központi hatalmi szervekkel elfogadtatni, hogy megadják a csatornaépítés királyi privilégiumát; másodszor, meg kellett oldani azon néhány terület felvásárlásának és átengedésének kérdését, amely a leendő csatorna helyén volt; harmadszor, tisztázni kellett a kamarához tartozó jobbágyoknak a csatornaásás földmunkálataiban való alkalmazása és munkajáradékuk (robot) cseppet sem egyszerű kérdését. Tekintettel a monarchia hatalmi rendszerére, e három kérdést csakis Bécsben és Budán lehetett elintézni. Ezért Kiss Józsefnek, aki szinte az egész 1772. esztendőt Bácskán kívül töltötte, meg kellett hosszabbítania tartózkodását a két fővárosban, mert továbbra is szükség volt jelenlétére, mivel az akkori közlekedési viszonyok és a postakocsik vagy futárok útján történő hírközlés kezdetleges körülményei közepette, a megoldatlan problémák és a még nyitott formális-jogi kérdések csak nagyon lassan oldódtak volna meg. Kiss Józsefnek azonban, hogy mint felelős kamarai hivatalnok továbbra is Bácskán kívül tartózkodhasson, rendeznie kellett további távollétének és vezető 1. C. U„ 33. füzet, r. Nr 732., 1793. V./50. szám, 76. föl. 133
