Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

4. Leíró éghajlattan - 4.1 Az éghajlati elemek övezetes rendje és azonalitásai

dés és az időjárási frontok sűrű fellépése. A poláris területeken a hideg levegő kis vízgőztartalma, valamint a túlsúlyban levő leszálló légmozgások miatt ismét csapadékszegénységet tapasztalunk. A Földre hulló összes csapadékvíznek majdnem a fele (48,3 %-a) a 20° É—20° D-i szélességek közötti trópusi öv esőiből származik, s csupán 3,7 %-a ered a 60°-os szélességi körökkel határolt poláris sapkák csapadékából. A különböző mennyiségű évi átlagos csapadékkal rendelkező területek a Földgömb felszínének alábbi százalékát borítják:

< 100 mm 100— 250— 500— 1000 — 2000— >

—250 mm —500 mm —1000mm —2000mm —4000 mm 4000 mm % 8,0 10,8 15,9 21,7 33,8 9,4 0,4.

Igen jellegzetes az évi vízmérleg övezetes rendszere, amelyet a csapadék (C) és párolgás (P) különbségeként kapunk meg (4.8. ábra). Három jellegzetes pozitív víz- mérlegű (C>P) és két negatív vízmérlegű (C<P) övezet jelölhető ki Földünkön. A legnagyobb vízfölösleg a 10° É—10° D szélességi körökkel határolt egyenlítői övezetben jelentkezik. Mindkét félteke 40°—60° szélességi körökkel határolt részében is jelentős vízfölösleg alakul ki, amely mérsékeltebb formában a poláris területekig kimutatható. A vízdeficit övezetei a szubtrópusi területek, mindkét féltekén a 20°—40° szélességi körök határolta gömbövek. A vízmérleg övezetessége jól nyomon követhető a kontinensek folyóhálózatának sűrűségében és a folyók vízhozamában, mert ahol a vízfölösleg jelentős, sok víz áll a lefolyás rendelkezésére.

Északi szélesség Déli szélesség

4.8. ábra. Az évi vízmérleg övezetes eloszlása

220