Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképe Irodalmi áttekintés Magyarország belvízveszélyes területeinek térképi lehatárolásához először a síkvidéki vízgyűjtő-területek (belvízgyűjtő egységek) határait kellett meghatározni. Ezt először az Országos Vízgazdálkodási Keretterv előkészítése (Mosonyi 1954) során végezték el. A síkvidéki vízgyűjtők zöme az Alföldön és a Kisalföldön, kisebb részük a Dráva, a Sió-Sárvíz, a Kapos és a Balaton mentén helyezkedik el. A mintegy nyolcvan belvízgyűjtő egységnél- talajtani és csapadékadatok, valamint a vízgyűjtő geometriai adatai alapján - megállapították a fajlagos vízszállító-képesség szükséges mértékét. Ezekből hozzávetőleg a belvízi veszélyeztetettségre is lehet következtetni. A síkvidéki vízgyűjtőknek a terepesés és a talajadottságok szerinti megkülönböztetése (Salamin 1966) sejteti, hogy hol vannak az erősen belvízveszélyes, illetve a kevésbé belvízveszélyes térségek. Előbbiek leginkább a közel sík és kötött talajú területeken, utóbbiak a homoktalajokkal borított, enyhén lejtős területeken találhatók. A belvízi veszélyeztetettséget - a terepesés és a talaj adottságok mellett - értelemszerűen befolyásolják a téli félév átlagos csapadékában megfigyelhető területi különbségek is: a téli félévi csapadékösszeg a Közép-Tisza vidékén 225 mm-nél kisebb, az Alföld peremén és a Kisalföldön általában 250 mm körüli vagy annál nagyobb, egyes dunántúli öblözeteknél megközelíti a 300 mm-t. Az 1970-es évek végén az OMFB Fehérje Program Iroda megbízására fel kellett tárni az ország síkvidéki területeinek belvízelöntéseit, és egy olyan el- öntési térképet kellett szerkeszteni, amely a belvízrendszereknek az adott kiépítési szintjén a 10%-os valószínűségű elöntéseket tükrözi. A munkát a VITUKI (Tóth 1980) úgy oldotta meg, hogy minden vízügyi igazgatóságon- a helyi szakemberek segítségével - az 1966., az 1970., az 1974., az 1975., az 1977. és az 1979. évek közül kiválasztották a mértékadó belvizes évet, s annak az elöntési térképét alapul véve szerkesztették meg az 1:100 000 méretarányú veszélyeztetettségi térképet. A kéziratos térképsorozat tanulmányozásából megállapítható, hogy az azon feltüntetett veszélyeztetett területek a legtöbb helyen lényegében az 1977. évi elöntéseknek felelnek meg. A fenti térképsorozat és adatbázis fölhasználásával az OVH Vízgazdálkodási Intézete (Prímás és mások 1981) — a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztályának megbízására - különböző feldolgozásokat végzett. Megállapították többek közt a vízborított területek nagyságát. Ezek szerint az összes elöntött terület 79-82%-a az Alfoldön, 8-10%-a a Dunántúlon, 10-11%-a az északi megyékben van. Az elöntött területek nagyságát megyénként 1:150 000 méretarányú térképeken és 1:500 000 méretarányú 142
