Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése

A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE

2. ábra. Magyarország nagyobb síkvidéki vízgyűjtői

Ha a fajlagos elöntést nem a teljes vízgyűjtőterületre, hanem csak a mezőgazdaságilag művelt területre vonatkoztatjuk, akkor - az erdők, a települések és egyéb „kivett” területek nagyságától függően 20-30%-kal nagyobb értékeket kapunk. A vizsgált vízgyűjtők teljes kiterjedése az alábbi:

I. Kisalföld 2 292 km2,

II. Duna-völgy 7 635 km2,

III. Felső-Tisza vidéke 6 068 km2,

IV. Közép-Tisza vidéke 12 502 km2,

V. Körösök és Berettyó vidéke 6 416 km2,

VI. Alsó-Tisza vidéke 8 243 km2.

Az I. vízgyűjtő az Észak-dunántúli VÍZIG belvízrendszereinek síkvidéki részét, a II. vízgyűjtő a Közép-Duna-völgyi és az Alsó-Duna-völgyi VÍZIG belvízrendszereit, valamint kisebb jobb parti öblözeteket foglal magában. A III. vízgyűjtő a Felső-Tisza vidéki VÍZIG rendszereiből és az Észak-magyarországi VÍZIG Bodrogközi és Taktaközi belvízrendszeréből tevődik össze. A IV. vízgyűjtőhöz lényegében a Közép-Tisza vidéki és a Tiszántúli VÍZIG területe tartozik (a folyók hullámterét természetesen nem számítva), de ide csatoltuk a Heves-Délborsodi belvízrendszert is, viszont az Alsó-Nyírvízi és a Berettyó-Sebes-Körösi rendszert - a Körös vidéki VÍZIG területével együtt - az V. vízgyűjtőbe soroltuk. A VI. vízgyűjtő azonos az Alsó-Tisza vidéki VÍZIG belvízgyűjtő területével. A vizsgált hat tájon kivül csak a Dráva mentén és a Balaton környékén vannak belvízi szempontból síkvidékinek minősített térségeink.

112