Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

A katonai közeg helyett célszerűbben egy polgári kormánybiztosra lenne bízandó, igénytelen nézetem szerint talán Hertelendy, Torontál megyei főispán úrra, aki az efféle ügyekben már jártas, és azok vezetésében buzgó, részrehajlás nélküli, tapintatos egyénül ismeretes. Az új fölvételek és póttervezet bevégzésére szeptember hó vége volna határidőül kitűzhető, addig az új kormánybiztos Neuwirth alezredessel és az illető országos középítészeti felügyelővel - ki a helyzettel szintén közelebbről ismerős - érintkezve a kincstár és a telepítvényesek közti jogi viszonyt tanulmányozhatná s rendezését előkészíthetné. Októberben az érdekeltséget összehívhatná, a társulatot megalakítaná s a munkálatoknak még ez évben való megindíthatását lehetővé tenné. Egyúttal van szerencsém jelenteni, hogy Neuwirth alezredes urat Pancsován még elutazásom előtt egy hivatalos átirattal felkértem, hogy az ott éppen akkor több nap óta 5,05 méter = 16 láb magasságon állandóan kulminált, vízállást az egész rétlecsapolási vonalon Perlasztól Keveváráig állandó karókkal azonnal kitűzesse. A kitűzés az új felvételnél és tervkészítésnél annyival inkább igen alapul fog szolgálni, mert az árterek már mindenütt meglévén vízzel telve, ezen vízállás egyúttal a Dunának rendes, természetes esését is tünteti föl." A magyar levéltári adatok között nagyon kevés információ van a horvát területeken lezajlott áradásokról. Egy vitás kérdéssel kapcsolatban Jankovich László Dráva szabályozási kormánybiztostól a következő távirat érkezett a Közmunka és Közlekedési Minisztériumba 1876 május 20.-án hajnal 5 órakor: ypTegnap a detkovácsi töltés elszakadt.xiz erős szél elhabolta. 5 öl

187 széles a szakadás. " A gát árvíz alatt épült 12000 frt költséggel. A gátszakadás már apadó víznél következett be. Zsák Hugó kir. főmérnök a Közmunka és Közlekedési Minisztériumnak június hó 20-án írt levelében

188 a Csepel-szigeten átvonuló árvíz nyomait írta le. A korabeli szóhasználat szerint a Duna új medret vájt magának: „Folyó évi június hó 15.-én 9687. sz. alatt kelt magas rendelete folytán, mély alázattal alólírt azonnal kirándult a budapesti folyamszakaszban levő azon helyre, ahol a növekvő víz a legnagyobb károkat tehetné, ez pedig azon hely, ahol ez évi tavaszi ár alkalmával a Duna vize a nagy Dunából a Csepel-szigeten át a soroksári ágba csapott.... Ámbár a víz több helyen átcsapott a Csepel-szigeten, miután a sziget partjai többnyire csak 18,2 láb (5,77 m) magasak, de ahol legnagyobb mérvben átfolyt, és ahol tetemes nyomokat hagyott maga után, továbbá minden magasabb víznél ismét átcsaphat, következő: a Csepel-szigeten levő Tököl helység alatt mintegy 1000 ölnyire (1900 m-re) van egy kápolna, az ún. „Anna kápolna" az alatt még 200 ölnyire (380 m-re) történt a legnagyobb árfolyás, itt a Duna egy igen rendetlen, de helyenként 2,3 öl (4,4 m) mély és 40,5 öl (~77 m) széles medret ásott, mely körülbelül 6700 ölnyire (12700 m-re) a szigetbe nyúlik. Innen kezdve valami 800 ölre kimosott és kiképzett medret nem találni, hanem csak kisebb-nagyobb mérvű gödröket, melyek szinte 1,2 öl (2,3 m) mélyek, de nem állnak egymással kapcsolatban. Innen kezdve pedig egész a soroksári ágig 1000 ölnyi (1900 m) hosszban megint egy 2 öl (3,8 m) mély folytatólagos meder található, mely közvetlen Csép helység felett a soroksári ágba vezet. Itt egy nagy kiterjedésű új zátonyt is látni, amint azt a szigeten átjövő víz, a terményföldnek a legnagyobb részét magával hozva itt lerakta. 187 Csaknem 10 méter. 188 OL-K173-1877-14-718