Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 8. Szakváry Jenő: Ipari vízellátás, csatornázás
megválasztása, mert súllyal a frissvízhűtéses rendszert választotta. Az erősen szennyezett Sajóra települve nemcsak időszakos vízminőségi gondokkal küzd, hanem időnkénti vízhiánya miatt a jelentős ipari koncentráció területén nem tud mindig teljes kapacitással üzemelni. A kohászat mint alapanyaggyártó iparcsoport anyag- és energiaigényes, mert a nyersanyagnak csak egy töredéke jelenik meg a késztermék súlyában. Az ércelőkészítés, dúsítás, vaskohászat, acélgyártás és hengerlés, timföldgyártás, alumíniumkohászat és hengerlés, színesfémkohászat stb. 3 iparágra tagozódik, így: — vaskohászatra, — alumíniumkohászatra és — színesfémkohászatra. A kohászat, az 1949—55 közötti túlzott fejlesztés, majd az ezt követő reálisabb fejlődés mellett, a nehézipar legfontosabb iparcsoportja. A vaskohászati alapanyag- és acéltermelés 1949-től napjainkig hagyományos bázisokra (Csepel, Ózd, Miskolc, Borsodnádasd, Salgótarján) támaszkodik. Újabb nagyüzem Dunaújvárosban létesült. Vízigényes iparág, de a felszíni vízkészletek korlátozott volta egyre inkább rákényszerítette az üzemeket a víztakarékosságra és a vízújrahasználatok körének bővítésére. Az acélgyártás az 1950. évi 476 ezer tonna/évről, 1970-re mintegy 1850 ezer tonna/évre növekedett. Az alumíniumkohászati iparágba tartozó timföldgyártás, kohászat és hengerlés a felszabadulás előtt jelentősen elmaradt a hazai hatalmas bauxit- lelőhelyek és készletadta lehetőségektől. Az 1945 előtt épült Mosonmagyaróvári Timföldgyár telepítését az akkori exportirány határozta meg. A csepeli, a tatabányai és az almásfüzítői alumíniumkohók mellett Ajkán létesült az egyetlen, timföldgyárral egybeépített alumíniumkohó, mely vízellátás, valamint gőzellátás terén vízgazdálkodásilag az erőművel kooperált. Az alumíniumkohászat nagy áramfogyasztása miatt mai napig vitatott kérdés, hogy a felszabadulás utáni és 1949—68 közötti fejlesztés keretében mennyiben sikerült a bauxitbányászat, a timföldgyártás és az alumínium- kohászat közötti helyes arányt megtalálni. A KGST keretében megkötött bauxitegyezmény a timföldgyártás fejlesztését tűzte ki célul éppen abból a meggondolásból, hogy a legkisebb energiaigényű félkészárutermelés kapjon hangsúlyt. E mellett a készárutermelés is növekedni fog a KÖFÉM fejlesztésével. A timföldgyártás az 1950. évi 34 ezer tonna/évről 1970-re mintegy 450 ezer tonna/évre növekedett, és ezzel arányosan nőtt az ipari vízforgalom is. A vegyipar jellemző vonása az anyag teljes átalakítása, annak komplex feldolgozása. Ebből adódik a kooperáció sokrétűsége is. A termelés 1950— 25 A vízgazdálkodás fejlődése 385
