Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
rataiban eltűnő víz gondoskodik készleteik utánpótlásáról. A geológiai időkben többször visszatért jégkorszakok alatt a gleccserek mélyen lenyúltak a völgyekbe. A végződésük helyén visszamaradt hornlokmorénák (hordaléklerakódások, amelyeket az olvadó víz nem tudott továbbsodorni) duzzasztó gátként tartják vissza a vizet: ez a magyarázata a Bajor felföldön és az ausztriai Salzkammergutban kéklő nagyszámú tó keletkezésének. Ezek a tavak rengeteg vizet tartanak vissza és jelentékenyen mérséklik a folyók árvizeinek hevességét. A Felső-Duna balpartját hosszú szakaszon kísérő Cseh és Bajor erdő hegylánca vízzáró őskőzetekből épült fel. Az innen eredő vízfolyások vízjárása tehát kettős okból kevés: az árvizeket nem mérsékli számottevően a beszivárgás, de a kisvizeket sem szaporítják talajvíztömegek, mert a hegyképző kőzetek ellenállása miatt nem borítja a hegyek lábát kavicstakaró. A Dráva vízgyűjtőjének hegyvidéki része alpesi. Jellemzőek tehát a bő árvizeket hozó hegyi folyók, a völgyek kavicsmezői és a karintiai tóvidék. A Közép-Duna vízgyűjtőjén — tehát a Kárpát-medence egészén, a Tisza vízgyűjtőjét is beleértve — a vízzáró felületek az uralkodók. Nagyobb vizet áteresztő tömbként emelkedik ki a Dunántúli Középhegység, a Mecsek, a Budai hegyek és a Bükk karsztja, továbbá a Duna—Tiszaközi és a nyírségi homokhát. Ezek a területek elnyelik a csapadékvizeket, felszíni vízfolyásokban szegények. De a hegyek lábánál bővizű források alakjában tör felszínre a víz. Karsztos mészkőhegyekben bővelkedik a Vág és Nyitra, a Szamos középső szakaszának, továbbá a Sebes- és Fekete-Körösnek a vízgyűjtője is. Moréna-tavakat csupán a Magas-Tátrában találunk — azok is kicsinyek. A kárpáti láncolat alacsonyabb részein hiába keresnénk őket. A Kárpátok gránitja, trahitja és kristályos palái vízzáróak. Repedezettsé- gük és a trahitokat kísérő tufák (vulkáni eredetű hamulerakódások) laza szerkezete csak némileg ellensúlyozza ezt. A Kárpátokban eredő folyókra ezért jellemző vízgyűjtőterületük felszín alatti vízkészletének korai kimerülése. A folyók hordalékkúpja — ilyen elsősorban a Dunáé, amely a Kis-AI - föld nyugati felét foglalja el, de ilyen az Alföld peremén a többi is — agyagos kavics, ezért többé-kevésbé vízzáró. Magyarország területéről a Szigetközi, a Rába- és a Hernádvölgy kavicslerakódásait említhetjük, továbbá a Sajó és a Maros hordalékkúpját, amely csaknem a Tiszáig terjed. A Kárpát-medence közepét elfoglaló csaknem 100 000 km2 kiterjedésű síkság építőanyaga rendkívül finomszemű tengeri üledék. A felszíne ezért 7 A vízgazdálkodás fejlődése 97
