Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

ben a mezőgazdasági termelés növekvő vízigényének megfelelően a Duna- völgyi és a Dráva menti öntözések is jelentős fejlődésnek indulnak.

Éghajlati adottságaink és a vetésforgóban történő növénytermesztés miatt a jövőben is számolnunk kell az eddiginél kisebb mértékben az öntözött területek évenkénti ingadozásával, a berendezett öntözőterületek változó mértékű kihasználtságával.

Az öntözésre berendezett területek évi vízigényét 1985-ben a lassúbb és a gyorsabb területfejlesztési változatot figyelembe véve, 2,7—3,7 milliárd m3-re becsülhetjük. Az öntözési csúcsfogyasztás értéke ugyanakkor 400, illetve 550 m3/sec-ra tehető.

Mivel az öntözés további fejlesztése vízpótlás nélkül nem oldható meg, a fejlesztés érdekében a vízpótló művekhez kapcsolódó nagy öntözőrendszerek létesítésére kerül sor. A területi növekedés leginkább öntözőrendszereken belül valósul meg. A helyi vízkészletek kimerülése a rendszeren kívüli öntözések fejlődésének korlátokat szab. Megfelelő adottságú helyeken azonban várható a csőkutas öntözés további terjedése.

A jövedelmező öntözéses gazdálkodás széles körű megteremtéséhez a nagy beruházást igénylő öntözőberendezések műszaki fejlesztése rendkívül kívánatos. E tevékenység során egyfelől az új anyagok, berendezések bevezetésével, szerkezeti tökéletesítések alkalmazásával a berendezések költségeinek csökkentésére, másfelől az öntözési módok, a vízkormányzási folyamatok gépesítése, automatizálása útján a munkaerő csökkentésére szükséges törekedni. Ugyanakkor nagy figyelmet igényel a vízveszteségek csökkentése is.

öntözéseink végső kifejlődésének felvázolásánál abból indulhatunk ki, hogy az 1985 utáni időkben a mezőgazdasági termelés és jövedelem további növelésének az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb módszere a gazdaságok többségében az öntözés lesz. Ugyanakkor éghajlati adottságaink elméletileg, az ariditási tényező alapján számítva, az ország területének 73%-án, szükségessé is teszik a csapadék mesterséges pótlását. Ennek ellenére azonban a távlati tervekben előirányzott vízpótló művek és vízkészleteink figyelembevételével, nagy távlatban is — jelenlegi ismereteink birtokában — csak mintegy 2 millió ha terület gazdaságos öntözése irányozható elő hazánkban.

Az ilyen mértékű öntözés megvalósulása végeredményben azt jelenti, hogy a síkvidéki vízrendezéssel érintett, belvízgazdálkodást folytató területeket teljes egészükben, a dombvidéki területeket pedig részben, öntözőrendszerek hálózzák be. így a komplex mezőgazdasági vízgazdálkodás kialakítása az azt igénylő területeken teljes egészében befejeződik. Ennek az állapotnak a bekövetkezése a jövő század elejére várható.

493