Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
1.55 Napsütés A magyar éghajlat jellegzetessége a napfényben való gazdagság. A napsütés nélküli napok átlagos száma április—szeptemberben mindössze 7—9, és csak kevés helyen haladja meg a 10-et. Belőlük júliusra esik a legkevesebb: átlag 0,5, sőt egyes helyeken 0,3 napnál is kevesebb. A napfényes órák évi átlagos száma az ország legnagyobb részén 1950 fölött van, és ebből az április—szeptemberi nyári félévre 1400-nál több jut. Az Alföld nagy részére a 2050, ill. 1500 óra fölötti értékek jellemzőek. Ezek a számok a csillagászatilag lehetséges időtartamoknak évi átlagban 42—44%-át, a nyári félévben 54—57%-át jelentik. A maximumot 2114, ill. 1526 órával (47, ill. 58%) Mezőhegyes tartja. Az éven belüli maximum júliusra és augusztusra esik, zömmel 60, sőt 62% fölötti értékkel. Mezőhegyesen júliusban a lehetséges tartamnak átlag 67%-ára rúg a napfényes órák száma. Kivételesen kedvező esztendőkben azonban 77—80%-ra is felmegy ez az arány. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között minden növény bőségesen meghálálja az öntözést. 1.6 A növénytakaró Mind a vízjárást szabályozó, mind a hordalékképződést mérséklő hatásánál fogva a vízgyűjtők erdőborítósa volna elsősorban figyelemre méltó. A Duna és a Dráva vízgyűjtőjére vonatkozóan azonban nincsenek összefoglaló adataink. Csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a 2000 m fölé emelkedő magas hegység, amely gyakorlatilag kopár, elég jelentékeny hányadot foglal el bennük. Ennek, a nagy esés mellett, számottevő része lehet a Felső- Duna jobbparti mellékfolyói vízjárásának hevességében. A Tisza vízgyűjtőterületének csak 1—2 ezreléke fekszik 2000 m fölötti magasságban, és 1600 m fölött is csak mindössze 7%q. Az éghajlati okokból kopár terület kiterjedése tehát jelentéktelen. A Szamos beömléséig terjedő Felső-Tisza vízgyűjtőterületének 47%-át borítja erdő. A Szamos és a Bodrog vízgyűjtőjének 40%-át, a Sajó vízgyűjtőjének 42%-át. De a vízgyűjtőterületeknek csak a 200 m-nél magasabban fekvő, tehát domb- és hegyvidéki részeit számítjuk, rendre 56, 47, 64, ill. 50%-ot kapunk; a Körösök vízgyűjtőjére, a Bodrogéhoz hasonlóan 64%-ot, és az egész Tiszavölgyre 49%-ot. Ezek hidrológiai szempontból még számottevő értékek, habár bizonyosan megérződik rajtuk az ember erdőt pusztító tevékenysége, amelyet csak újabban korlátoz az okszerű erdőgazdálkodás. 176
