Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
20. A Körösök kialakulása
általános feltöltődése követte. rös és a Berettyó forrásvidékének környéke vagyis a Bihar és a Réz-hegység nyugati pereme paleozóos kristályos palákra települt permi, valamint a teljes mezozóos rétegsort képviselő triász, jura és kréta üledékekből áll. A mecseki gránittal rokon dáko-gránit takaró, ugyancsak jellegzetes eleme a területnek. Ezeket nagy kiterjedésében riolit- és dácittakaró boritja, melyet helyenként andezittömegek törnek át (Pető Gy. 1896, Bendefy L. 1974). Mindeze- ket pedig nagyobb foltokban takarják a negyedidőszaki hullóporos képződmények. A három forrásvidéken, vagy azok közelében, bauxit- és magnezitelőfordulások is vannak, melynek ipari jelentősége van. Az Érmellék, a Réz-hegység, a Király- -erdő és a Béli-hegység felől a fúrások mélyben nyugat felé folytatódó hatalmas összefüggő kristályos tömeget tártak fel. Az egykor felszinen lévő, sőt a 3000 m-t is meghaladó nagy magasságba emelkedő kristályos alaphegység felszine ma Arad táján 600-800 m mélységben van Hosszupályi és Tiszaföldvár között, mélysége már 1600-2100 m között. Szentes és Kötegyán táján pedig 1200-1800 m körül érték el a mélyfúrások. Tótkomlós, Pusztaszöllős, Gyoma stb. határában viszont kisebb foltokban a mezozóos képződményeket is feltárták a fúrrások. A triász, jura és alsókréta rétegek minden bizonnyal a feltorlódott kristályos rögök közé vannak beékelődve (205.ábra). A rétegek összetorlódása a felsÓkrétában és az azóta lezajlott hegységképződések eredménye. A mélybe süllyedt kristályos vonulatot, az un. Alföldi-küszöböt (Szalai T. 1963, 1970) patkószerüen, flis-képződm?- nyek veszik körül (Bendefy L. 1974) . Részint a Körösök vízgyűjtőjének hegyvidéki területén folytatódott helyszíni földtani kutatások-, részint a területen végrehajtott mélyfúrások eredményéből tudjuk, hogy sem az Alföld délkeleti- és déli szegélyét alkotó idősebb képződmények fölött, mint pl. az Erdélyi Középhegységben, sem a Déli-Kárpátokban, óharmadkori képződmények nincsenek. Ebből joggal követkéz- tetnetünk arra, hogy az Alföld helyén a középső krétától kezdve az újharmadkorig (neogénig) megszakítás nélkül szárazulat volt a terület. A Kárpátok által Ívesen körülfogott térségen belül a Tiszántúl a Kárpát-medencének egyik legfiatalabb medencerésze. Besüllyedése az ó-harmadkor óta fokozatosan és szakaszosan következett be (Bendefy L. 1974) . Az eocén végén és még intenzivebben az ologicén folyamán a terület süllyedésnek indult, sőt kisebb területeit már a tengeri elöntés is elérte a Körösök vidékét. Az általános elöntés á fiatal harmadkorban (a neogénben) folytatódott. A tenger sekély volt. A miocén elején vulkáni tevékenység kíséretében a terület ismét kiemelkedett és megindult a lepusztulás. A környékbeli nagy lepusztulást a Tiszántúlon a medence A neogén üledékek többnyire közvetlenül az igen idős,valószínűleg prépaleozóos kristályos kőzetekre települtek. Ezek a kőzetek a Bihar, a Béli-hg (Kodru-Móma) és a Hegyes-Drócsa hegységek metamorf és magmás kőzeteiből származnak. A pannóniai tenger csaknem az egész Körös-vidéket elöntötte, üledékeinek vastagsága párezer m-t is eléri (pl. Csongrád környékén), de a magyarországi területein kevés kivétellel legalább párszáz méteres vastagságú. Az alsó pannóniai összlet 1000 m-t, a felsőpannon az 5-600 m-t, a levan- tei összlet pedig a 3-400 m-es vastagságot is meghaladja (205. ábra). Vízföldtani vonatkozásban a felsÓpannoniai homokoknak van jelentősége. (A gyulai E-145-ös jelzésű kút pi, 1824-1903 m mélységekből 330 1/p 75°-os vizet termel.) Hasznosításuk részleteivel is foglalkozik ürbancsek J. (1977) monográfiái jellegű müve. A levantei rétegek általában kőzetliszt (aleurit) jellegűek, ezért nincs különlegesebb jelentőségük gyakorlati vonatkozásában. A pleisztocén rétegösszlet durva tagozata, vagyis az a része, mely az utóbbi 600 ezer éven belüli keletkezésű, a legsűrűbben feltárt összlet, mert jó vizadó rétegekkel rendelkezik. Részletes elán- zéseink erre összpontosultak, s a vízrajz fejlődésének menetét is ettől kezdve tudjuk viszonylag pontosan nyomon követni. 20.2. A Körösök vízrendszerének kialakulá- sa és változása Minden vízrendszer, igy a Körösök jelenkori vízhálózata is a belső és külső földtani erők "harcának" eredményeit tükrözi. Az emberi beavatkozások, a szabályozások, változtattak ugyan a folyó vonalain, de a Körösök vízrendszerét lényegében egy bonyolult földtani folyamat - a földkéreg emelkedése, süllyedése, valamint az eróziós akkumulációs folyamatok együttes hatása - alakította ki (Mike K. 1969). A változások emlékeit őrzik a hegyvidék teraszos völgyei és a hatalmas hordalékkúp rétegei. A hordalékkúp földtani felépítését földtani szelvényekkel tártuk fel. A rétegek részletes elemzésével a vízrajz alakulása a terület szárazulattá válásától napjainkig nyomozható. A hordalékkúp jelenlegi felszínét sűrűn hálózzák be holocénkori (legújabbkori) elhagyott medernyomok (211.ábra). Egyré- szük Tisza-nagyságú ősfolyóra,másrészük a Körösökhöz hasonló kisebb vízfolyásokra utal. A fiatalabb medrek hordaléka sok helyen eltemette az idősebb nyomokat.Ez szolgáltatott alapot arra, hogy a medrek egymásutániságát megállapítsuk, s a rétegtani viszonyok ismeretében felvázoljuk a vízrajz változásának legújabb-kori fázisait is. A felsőpannonban a Körösvidék mai magyarországi részét viz borította (2 45■ábra) .
