Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
latát, amely Olcsvapátinál volt (egy csatorna építésével) 37 km-rel feljebb helyezték. A Túr-főcsatornát a Tisza árapasztójának és a belvizeket levezető csatornának is használják (Goda L., 1965. p.26). A folyó magyarországi szakaszát töltések közé szorították, mivel a Tisza nagyvizei megduzzaszt ják a Túr vizszintjét is. IRODALOM Bállá Gy. , 195 4: A Nyirség és a Bereg-Szatmári sikság néhány geomorfológiai problémája.—Földr.Ért. 4. Borsy Z., 1954: Geomorfológiai vizsgálatok a Bereg-szatmári sikságon.-Földr.Ért.2. Borsy Z., 1959: A Bereg-szatmári vízrendszer kialakulása.— Köziem, a Debreceni KLT Földr.Int.-bői. Ferenczl I., 1932: A Csonkaszatmár és Csonkabereg megyében végzett földtani kutatómunka eredményei.— Földt.Int. Évi Jel. 1929-32-ről. Ferenczl I., 1932: Újabb adatok a Tisztabe- rek-turricsei geofizikai minimum vidékének geológiai viszonyaihoz.— Kézirat! jelentés, MÁFI Adattár. Fodor F■, 1953: A Szamoshát ősvizrajzar- * * Földr. Köziem. Goda L.et al., 1965 : Magyarország vizvidékeinek * hidrológiád viszonyai.—VITOKI kiadvány. Láng S., 1954: Hozzászólás Bállá György: A Nyirség és a Beregszatmári sikság... stb. referátumához.-Földr.Köziem. Mike K. , 1964: A Szamos magyarországi szakaszának fejlődéstörténete. — Vizrajzi Atlasz-sorozat, 5. köt. Mike K., 1968 : Holozáne Krustenbenegungen unó ihre Bedenting in der Entsicklung des hydrographischen Bildes der Nyirség und der Ebene von Szatmár-BeregrAnnales Univ. Sc. Bp. de R. Eötvös Nomv. Sect. Geogr. IV. Mike K., 1981: Árvédelmi gátak fejlesztése céljából készült ősvizrajzi, rétegtani és morfogenetikai kutatásokrVITUKI Jel. Mike K., 1983: Alkalmazott morfogenetikai és ősvizrajzi kutatások az árvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában. — Hidr.Közl. 12. Moldvay L., 1959: L-34-10. Satu Maré 1:lOO.ŐOO-es térképmagyarázó szöveger MÁFI Adattár. Sik J., 1930: A Tisza-Szamosközi Ármente- sitő Társulat összefoglaló ismertetése. Schréter Z.. 1931: Jelentés az 1931. év nyarán Csonkaszatmár és Bereg vármegyében végzett földtani reambulációs munkálatokról . — Kézirat, MÁFI Adattár. 15. A SZAMOS ÉS A KRAS ZNA KIALAKULÁSA ÉS VÁLTOZÁSA A Szamos völgyének csak a torkolata fölötti 50 km-es szakasza van ma határainkon belül. A folyó esése itt kb. 22 cm/km. Vízjárása elég szeszélyes, 15.380 km2-nyi vízgyűjtője nagyobb kiterjedésű, mint a Szamos-torkolat fölötti Tiszáé. Hossza is nagyobb, mint a Tiszáé. Átlagos vízhozama azonban kisebb, mint a torkolata fölötti Tisza vízhozama. A Kraszna viszont az év legnagyobb részében jelentéktelen patak, lefolyása sokévi átlagban 1 i,/s/km2. Hirtelen hóolvadások idején azonban a 250-300 m^/s-os vízhozamot is eléri. A 90-es években közvetlenül vezették a torkolatát és a folyó nagy részét csatornába terelték.Ma főként az Ecsedi-lápot csapolja. A Szamos is, a Kraszna is a Szatmári- -sikság vízfolyása. Az egyhangú Bereg-szatmári feltöltött sikságot a Tisza és a Szamos medrén kivül az ősi folyómedrek elhagyott kanyarulatai és a bennük csordogáló vizszegény patakok völgyei teszik változatosabbá (202. ábra). A felszin mai lejtése nyugatinak mondható, de az általános lejtést nyugat-északnyugat felé benyomuló kisebb hátak bontják meg. A hátságok viszonylagos magassága 3-4 m körül van, és nagyon enyhe a lejtésük. Ilyen enyhe hátakon szalad a Szamoson kivül a Tisza és a Túr is, az elhagyott ősmedrek hajdani kanyarjait továbbalakitva. Ugyanilyen hátság déli lejtőjén kanyarog nagy ivekben az Éger - patak lápos völgye, mely ugyancsak hajdani bővizű folyók elhagyott medrének nyomait követi. A Szatmári-sikságot nyugat felől észak- -éezaknyugat-dél-délkeleti vonal mentén jelentkező szintkülönbség választja el a Nyírségtől, melynek felszíne mintegy 40-45 méterrel emelkedik a Szatmári-sikság fölé. A Szatmári- -síkság ezen a részén a 110 m-es tengerszint feletti magasság körül van, tehát ez a sikság legmélyebb része. 15.1. Az előző kutatások áttekintése A Szatmári-sikság ősvizrajzával sokan foglalkoztak. Többségükről elmondhatjuk, hogy behatóan tanulmányozták a Szamos környékét. A tanulmányok többféle módszerrel és többféle szempontból készültek. A folyó ősi mederváltozásaival kapcsolatban elég sokféle vélemény alakult ki. Az alapos vizsgálatok ellenére elmondhatjuk, hogy még mindig nem tekinthető véglegesen megoldottnak a Szamos medrének fejlődéstörténete, de sok vonatkozásban nagyon közeljutottunk a megoldáshoz. Az ősi folyómedrek felismerése Szirmai Antal (1809) nevéhez fűződik, aki 1808-ben az Érmellékről állapította meg, hogy az élhagyott meanderek nem lehetnek az Ér haj578
