Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
mok mentén jelentkező ofiolitok (Szepeshá- zy K. 1975, 1977) azt jelzik, hogy e vonalak mentén szubdukció is lezajlőtt.vagyis e szerkezeti vonalak mélyrehatóak voltak. Szepesházy K■ szerint a Kárpát-medencében kimutatható négy nagy, bázisos iniciális magmatitokkal, ofiolitokkal kisért mélytörés közül három a medence alföldi területén húzódik át. Az alsókrétánál idősebb pelites képződmények dinamometamorfózisa (kőzetmozgások révén bekövetkezett minőségi átalakulása) nagyobb, mint a Kárpátoké (Szepesházy K. 1974). Erre utalnak a pusz- taszöllősi, az Ebes-hajduszoboszlói és a Bükk D-i részén mélyült fúrások. A neogén kéregmozgások, melyek a Kárpátok külső övét (a flis-vonulatot) fel- gyürték, a medence alatt összepréselt tömeget már mint egységes kéregrészt találták, de már bizonyos merevsége ismét kialakult. Nem úgy azonban, ahogy azt Prinz Gy. (1914) és Schmidt E.R, (1957) feltéte- lezte, hanem valahogy úgy, ahogy Wein Gy. (1972) és Kőrössy L. (1963. p.165) látta, ill., felismerte. A fedőhegység képződményei közül a paleogént csak nagyon korlátozott kitérje- désben találjuk az ország keleti felén, vagyis a Tisza-járta területen. A nagy torlódások után ugyanis a kivastagodott kéregrész emelkedni kezdett, szárazulattá vált és rajta a lepusztulás hatalmasodott el. Kisebb eocén-előfordulások mellett (Debrecen, Nádudvar) a Bicskei-med. környékétől a Sajó-völgyéig terjedő oligocén agyagok, márgák a paleogén legjelentősebb képviselői a tárgyalt területen. Rétegtani vonatkozásban sokkal jelentősebb a neogén. A miocén tengeri képződmények is nagyobb elterjedésüek, ugyanis az alsó miocén vulkáni tufák is jelentős vastagságban halmozódtak fel (205. ábra) .A Nyírségben pl. az 1000 m-es vastagságot is elérik (UrbancsekI1977. p.19). A viszonylag jelentős kiterjedésű miocén sekély tenger a pliocénben még nagyobb területet hóditott meg^ Üledékei vízföldtani vonatkozásban is jelentősek. Az alsópannon legalsó, durva üledékszintje azonban a cementáltsága miatt nem igen hasznosítható hévizfeltárásra. Ezt agyag és márga-összlet fedi, majd a felsőpannon határán újabb durva-üledék van, de ez is eléggé kompakt, cementált és ráadásul sós is a benne tárolt viz. A felsőpannoniai homokok azonban már hasznosithatók héviz-feltárásra is. A durvább üledék-rétegek tektonikus vonalak mentén egymással kommunikálnak és egységes vázrendszert alkotnak (ürbancsek J. 1977. P. 21. ) A felsőpliocén (levantei) üledékek finom szemcséjük miatt vizföldtanilag általában kedvezőtlenek. Bizonyos vonalak mentén azonban a felsőpliocénben is képződtek kiterjedt homok-rétegek. A negyedidőszaki képződmények között viszont nagyon sok a jó vizadó-folyóvizi durva üledék. Vastagságuk helyenként a 600-700 m-t is eléri. A pleisztocén fekü felszint ábrázoló térképen neotektonikai vonalakat is láthatunk, melyek az alaphegység szerkezetének megújult törései (35.ábra) . A negyedidőszaki hordalékkúp elemzése alapján azegész vázrendszer fejlődéstörténetére fény derült. Az egyes üledékritmusok legdurvább képződményeit térképeken ábrázoltuk,s igy a Milankovich-Bacsák féle elmélet (Bacsák Gy. 1955) szerint kb. 40.000 évenkénti vizrajz vonalait sikerült rekonstruálnunk. Az eseményekből a szerkezeti mozgások időbeli változásaira, tendenciáira, ütemére és mértékére is viszonylag pontos adatokat kaptunk. A pleisztocén rétegsor és szerkezet igy az eddigi találgatások és becslések szintjéről az exakt adatokkal jellemezhető feltárás szintjére emelkedett. Ebben felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a Földtani Intézet alap- furásai és a velük kapcsolatos publikációk (Rónai A. 1972, 1973, 1975, Franyó F.1966, 1978, 1980) . 13.3. Az ős-Tisza kialakulása A Pannóniái-tó feltöltődése és a hegységkeret nagy intenzitású kiemelkedése miatt az Alföld a pliocén végére szárazulattá vált. A Kárpátok vonulata az Északi Középhegységgel és az Erdélyi Középhegységgel együtt nagyon intenziven emelkedett .Az Alföld csak részlegesen követte az emelkedést; a részmedencék ugyanakkor vagy süly- lyedőben voltak, vagy nagyon lemaradtak az emelkedésekben. A fiatal szintváltozások jellemzésére elég, ha arra gondolunk, hogy - a nagyarányú lepusztulás ellenére - a Pannoniai-tó üledékeit az Erdélyi-medence szélein ma 1500 m-es magasságokban is megtaláljuk (Prinz Gy. 1936, p. 207), mig az Alföldön a hajdan szárazulattá vált panno- niai térszint helyenként ÍOOO m-rel a tengerszintje alatt ütötte meg a fúró. A szárazulattá vált Alföldön alakulhatott ki a vízhálózat, melyet hazánkban a mai Tisza- -vizrendszer ősének tekinthetünk. A felsőpliocénvégi vízrendszer a mai adatok alapján, nehezen ugyan, de viszonylag jól rekonstruálható. Talán a Kárpátmedence lefolyó tavából előbb átfolyó rész- tavak alakultak, majd ebből a "fluvió-la- kusztrikus" vízrendszerből alakult ki később a pleisztocén folyamán a mai felszini vízrendszer. A keletkezett folyók a szakaszjellegüket vízhozamuk, hordalékuk és esésük változásától függően változtatták. A pliocénvégi Tiszáról Sümeghy J, által alkotott átfogó kép az úgabb vizsgálatok alapján nem lényegesen változott, csak pontosabbá vált. Kétségtelen azonban, hogy az Alföld lejtési viszonyai mások voltak, mint a maiak. A Szatmári-sikság magasabb volt, mint az akkori Nyirség, s a Bodrogközzel és Rétközzel együtt dél felé lej370
