Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása

ÉNy

DK

, r

III ■ szelve n y

195. ábra

A Balaton K-i medencéjének földtani szelvénye (szerk.: 1975. ). - 1 = tőzeg; 2 =

agyag; 3 = hig iszap, 4 = iszap; 5 = homokos agyag; 6 = homokos iszap; 7 = iszapos homok; 8 = homok; 9 = kavicsos agyag; ÍO = kavicsos iszap; 11 = kavicsos homok;

12 =lejtőtörmelék; 13 =pannóniai rétegek; 14 =permi vörös homokkó és konglomerátum

Az alsópannonban még kétségtelenül bel-tenger borította az egész vizgyüjtő területet. A tenger visszahúzódását a felsőpannonban az Alpokról, Felvidékről és a Dunántúli középhegységnek akkor még alig kiemelkedő dombvidékéről lefutó patakok, s az egész terület vízrendszerét összefogó ős-Duna is követte. Átfolyó tavak, mocsarak borították a területet. A lefolyás a mai Dráva és a Délalföld felé haladt. Az első nagy változás (ami a Balaton keletkezésében szerepet játszott) , az az emelkedés volt, mely a Mecseket kiemelte és csapásának folytatásában lévő belső-somogyi dombok mai vízválasztóját is kialakította.

A Dráva és Balaton közötti vízválasztó jelentős kiemelkedése és a Balaton tengelyében folyamatban lévő süllyedés, mely már a pliocén végén is a mai Balaton-vi- dékre terelte a Dunát, az eopleisztocénben az Ős-Dunát a mai Balaton tengelyébe fordította, majd a Balaton-felvidék süllyedő lábánál völgyet is mélyített magának (26. ábra). Az aktiv eróziós völgy utolsó állapota a mai Marcal felől jött,az Alsó-Zala- -völgyet követve fordult a Balaton tengelyébe, majd Fűzfőnél a Sárrét felé kanyarodva távozott a Balaton környékéről (196. ábra). Erre utalnak a feltárt hajdani medernyomok (Mike K.1974.és 57. ,190., 197 ■ ábra).Az ősfolyó völgyből keletkezett mai Balatoni-medencét kétségtelenül a szerkezeti mozgások hozták létre. Már a pliocén- végi oszcillációkat is az un. rhodáni és ó-valachiai (romániai) mozgások idézték elő,melyek későbbi fázisai a Duna mai völgyének kialakulásában alapvető szerepet játszottak (Bartha F., 1978., p.266-268).

Emiatt helyesebb is volna ez utóbbi mozgásfázist >' (új elnevezéssel) dunai-fázis- nak nevezni (Mike K.,1980, p.74). E kéreg- mozgások miatt Sümeg-gleichenbergi-hát

(Goczán L. 1962) megemelkedett, a mai Vi- segrádi-szoros mentén pedig tektonikai beszakadás keletkezett. Ezáltal az Ős-Duna más lefolyást talált és jelentéktelen vízfolyásokkal maga mögött hagyta a régi völgy-torzóját (Adám L. 1959; Mike K.

196 3, 1971, 197 6) . A völgytorzót is össze- -vissza szabdalták a tektonikai sikok. A Zala egy meridionális csapásu vetődés miatt nem is követhette az északra távozó ős- -Dunát, s a mai Balaton mentén is hasonló meridionális vetődések alakították ki az id. Lóczy L. (1913. p. 514) által megállapított balatoni részmedencéket (19 4/b. ábra), vagy a Tihanyi-félsziget kiemelkedő rögét, s a’tó ÉK-i, un. kenesei partjának ősét is, (mely azonban hajdanában kissé nyugatabbra húzódott, mint a mai). A zalai és somogyi meridionális völgyek kialakulása is elsődlegesen e mozgásokra vezethető vissza ahogy ezt ugyancsak id.Lóczy L. (1913) megállapította -.

A Balaton medencéjével közel párhuzamos vetődések is előfordulnak a medencében, de ezek csak kisebb szakaszokon állapitha- tók meg. Ilyen pl. a Keszthelyi hegység D-i peremi leszakadása is. A Balaton déli partjának egyenes lefutása azonban nem tekinthető tektonikus vonalnak. A haránt-törésekkel kis medencékre tagolt völgytorzó csak a pleisztocén végén vált az egységes tó medencéjévé. A Balaton vizének, a viz abráziós és partépitő tevékenységének következtében alakult ki a Balaton mai medencéje, melyet - helytelenül ma is "me- der"-nek neveznek (Laczay I, 1976, Győrke 0, , et al. 1980., Ligeti L. 1980; Marosi S. , Szilárd J. 1981) holott annak már az ópleisztocén óta megszűnt a meder jellege. Ma völgy-medence.

Az id. Lóczy L. által kimutatott elő340