Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

A Balatonról és gőzhajózásáról

kát élvezni akaró egyiránt és nagy számban tódul feléjük . . .

. . . milly haszon- és kellemdús kifejlésre volna a füredi öböl és átalján az egész balatoni partvidék, képes ...” ... „itt vajmi sokat tett ugyan a természet, de annál kevésbé vehető észre az embernek ápoló keze, midőn elferdítési és rontási iránya szinte minden lépten látható.”100

„Munkafáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni.. . mind azok, kik például Budapest hőség- s poraibul menekülve, nem bírnak uradalmakkal, de azért mégis szeretnek, akarnak részesülni, pedig saját telkeiken és saját falaik közt, a mezei élet kellemeiben. S erre mennyire lenne alkalmas a mocsáribul kitisztult, Budapesttel szorosabb és könnyebb összeköttetésbe tett Balaton!”101

Széchenyi annyi alkotása között a Balatonért tette talán a legkevesebbet, de eszméi, kezdeményezései ezen a területen is máig hatóak. Reá gondolva igaznak érezzük a kortárs, Garay Jánosnak sorait:

„Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak

Tétlen pangásban a gyönyörű Balaton.

Széchenyi jött: a tó megijedt a nagy haladóiul

„Ez megigáz!” mondá s kebele felháborodott.

Hasztalan, a hullámzabolázó gőzös előáll:

És a veszteglő tó — haladásnak ered!”

92