Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)

1. Budapest vízellátása dióhéjban

1. Budapest vízellátása dióhéjban

1.2.2 Termelő rendszerek

A termelő rendszereket, azok kapacitását és főbb jellemzőit mutatja a következő ábra:

Termelési kapacitások

Kisoroszi

Tótfalú

N.\ ,

Jetii Hl., V Surá Északi víztermelő \\ 1 y rendszer. Pócsmegyer l-lll. i

jj J Horány I- Ili.

Monostor 1-VÍ/j

rí Szigeti Hl.

1.2.- 1. ábra Termelő rendszerek elhelyezkedése

1.2.2.1 Szentendrei-sziget

A Szentendrei-sziget Budapest vízellátásának legfontosabb vízbázisa, mind kapacitás, mind minőség szempontjából. Pest, Buda és Óbuda egyesülése után, a nagyváros vízigényének növekedése miatt az akkori vezetők, Wein János és Kajlinger Mihály ismerték fel a sziget adottságait. Ma a szigeten 444 szifonált csőkút, 30 aknakút, 106 csáposkút vagy csápozott aknakút üzemel.

A kutak által termelt vizet alacsony nyomású csatornahálózat szállítja Káposztásme- gyerre, ill. Békásmegyerre, ahonnan nagy teljesítményű szivattyúk segitségével kerül be az elosztó hálózatba. A csatornahálózat alapvetően gravitációs rendszerként épült ki. Az igények növekedésével azonban újabb szakaszokat kellett üzembe állítani. Ezek azonban már alacsony nyomású rendszerek.

A Szentendrei-szigeten létesített gyűjtő csatornahálózat kapcsolási vázlatát a következő ábrán, míg a víztermelő telepek jellemző adatait a táblázatban látjuk.

25