Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
Előszó a harmadik kiadáshoz
Előszó a harmadik kiadáshoz Tisztelt Olvasó! Semmi sem beszédesebb annál, mint hogy a mü, amelyet Ön a kezében tart, immár a harmadik kiadását éli meg. Máttyus Sándor halálát követően először 1986-ban döntöttek úgy egykori kollégái, a Fővárosi Vízmüvek szakemberei, hogy közkinccsé teszik azt a vízműves szakemberek számára felbecsülhetetlen tudást és tapasztalatot, amellyel a társaság egykori műszaki igazgatója rendelkezett. A Vízellátás című szakkönyv azóta alapművé vált: forgatják a vízellátásban tevékenykedő szakemberek a napi munkájuk során felmerülő problémák megoldásának keresésekor, és lapozzák a jövő mérnökei leendő pályájukra készülve. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy éppen 2008-ban vállalkozott arra a Fővárosi Vízművek, hogy ismét kiadja a részben átdolgozott és kibővített kötetet. Éppen 140 évvel ezelőtt, 1868-ban a nagy járványok után hozta létre a Pesti Vízmüvet a Közmunka Tanács, hogy Pest lakóit jó minőségű ivóvízzel lássa el. Az első korszerű ideiglenes vízmüvet William Lindley angol mérnök tervezte és építtette meg 1868-ban, a mai Parlament helyén. A kezdetben egy aknakűttal működő ideiglenes vízmű végleges kiépítését Wein János fejezte be az 1880-as évek elejére. A 19. század második felében a vízmütelep látványához hozzátartozott a kazánház kéménye, a gépegységek üzemét hatalmas lendkerekek tették egyenletesebbé. A vízigények egyre nőttek, így égető szükség volt a végleges vízmű megépítésére. Wein János tervei alapján 1904-re megépült Európa akkor legkorszerűbb vízmüve, amelyet műszaki megoldásaiban a jó hatásfokra és a nagy üzemkészségre való törekvés jellemzett. Az élet azonban nem állt meg: újabb és újabb szakmai kihívásoknak kellett megfelelnie a közel kétmillió ember vízellátásáról gondoskodó szolgáltatónak, amelyek újabb és újabb műszaki megoldásokat, újításokat tettek szükségessé. Máttyus Sándor nevéhez fűződik az egykori gőzgépekkel vezérelt vízellátás villamosítása mellett számos olyan, ma is kulcsfontosságú létesítmény megépítése is, mint például a horányi kúttelepek, a békásmegyeri gépház, a margitszigeti kutak és bújtatok vagy a Radnóti utcai gépház. Hosszú, termékeny élete során folyamatosan vetette papírra a mindennapok gyakorlatában alkalmazott megoldásokat, az azok keresése közben felmerülő dilemmákat és lehetséges válaszokat. Élete végére olyan szakmai örökséget hagyott közvetlen munkatársaira, amely az egész magyar vízi közmű társadalmat gazdagítja és segíti a korunk növekvő szakmai kihívásaira adott válaszok keresésében és megtalálásában. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Fővárosi Vízművek vezérigazgatójaként közreműködhettem abban, hogy e nagyszerű ember példaértékű munkássága fennmaradjon az utódok, a ma és a holnap vízellátási szakemberei okulására és támogatására. Haranghy Csaba a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója
