Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
1. Budapest vízellátása dióhéjban
1. Budapest vízellátása dióhéjban 1.2.2.3 Csepel-sziget A vízigények növekedésével párhuzamosan újabb és újabb termelőterületeket kellett keresni. A Szentendrei-szigeten kimerültek a lehetőségek, ezután kínálta magát a lehetőség a Csepel-szigeten. Ez a fővárostól délre fekvő terület nem annyira kedvező, mint északi testvére, hiszen a főváros majdnem minden szennyvizét tisztítatlanul vezették egy évszázadon át a Dunába. Ennek következtében az itt termelt víz vas- és mangántartalmának csökkentésére először 1974-ben Ráckevén, majd 1996-ben Csepelen kellett vízkezelő művet építeni. A vízkezelőművek, ill. a kutak termelt vizét alacsony nyomású csővezeték segítségével szállítjuk a Csepeli Gépházig, ahonnan az elosztó hálózatba szivattyúzzuk. A Csepel-szigeti csatornák kapcsolási vázlatát a következő ábrán, míg a termelőrendszer főbb jellemző adatait a táblázatban látjuk. Kútkapacitások különböző Duna-vízj árásoknál Kútcsoport Kútszám Kúttípus vízkiemelés <1 m ~2 m nyári ~2 m téli ~3 m Csepel akna 6 aknakút egyedi Csepel csápos 12 csáposkút egyedi CSEPEL 27000 40000 30000 60000 HALÁSZTELEK 19 csáposkút egyedi 48000 62000 53000 64000 Tököl 5 csáposkút egyedi Tököl I. 42 csőkút szifonált Tököl 11. 42 csőkút szifonált Szigetújfalu SZIGETUJFALU+TÖKÖL 11 csáposkút egyedi 38000 56000 41000 70000 RÁCKEVE 30 csáposkút egyedi 92000 120000 102000 124000 Déli termelőrendszer 205000 278000 226000 318000 1.2. - 4. ábra A Déli termelőrendszer felépítése, adatai 28
