Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
2. Vízbeszerzés, víztermelés
2. Vízbeszerzés, víztermelés • vízzáró réteggel fedett porózus tároló kőzet vize - a továbbiakban rétegvíz, • hasadékos tároló kőzet vize, melyből különleges földtani és hidrogeológiai helyzete alapján kiemelkedik a karsztos kőzetben található karsztvíz. 2.1.1 A talajvíz Talajvíznek nevezzük a Föld felszíne közelében levő felső vízréteget, amelyre nagymértékben hatnak a meteorológiai viszonyok. A talajvíz a felszín alatti első víztartó rétegben található. Definíciójának megfelelően nemcsaTóajő vízvezető rétegben, hanem gyenge, sőt vízvezetésre alig alkalmas rétegben (pl. agyag) is elhelyezkedhet. A víztermelőt elsősorban a jó vízvezető rétegben levő talajvíz érdekli, de pl. növénytermesztés szempontjából a rossz vízvezető rétegekben tevő talajvíz is elsőrangú fontosságú. A talájvíztartó területeket három nagy csoportra osztjuk: • A folyóvölgyek kavicsteraszai, hordalékkúpjai és a vízfolyások alluviális kavics- és homokrétegei. Ezek általában a legdurvább víztartók. Gyakran közvetlen összefüggésben vannak a rétegvizekkel, sokszor egy rezervoárt alkotnak velük. Ezek a rétegek a hegy pereme felől gyakran fokozatosan a mélybe süllyednek, s bennük így a talaj- és rétegvíz összefügg. A Kárpát-medence folyói a levantei, pleisztocén időszakban a hegy- és dombvidéki szakaszaikon több teraszréteget raktak le, miközben fokozatosan mélyebbre vágták völgyüket és medrüket. A folyók legfiatalabb és legalacsonyabb terasza a jelenkori ártér. Ez a holocén-pleisztocén ártér rendszerint kedvező talajvíztároló. A benne elhelyezkedő talajvíz jó kapcsolatot mutat a vizfolyással. A magasabban elhelyezkedő, idősebb teraszok a csapadékvíz beszivárgó részéből kapják utánpótlásukat, de annak ellenére, hogy kedvezőek a beszivárgási viszonyok, elsősorban kis kiterjedésük miatt nincs számottevő talajvízkészletük. Jelentőségük főként abban van, hogy a mélyebben fekvő teraszokat táplálják leadott vizükkel. • A hegységek lábainál elhelyezkedő víztartó homok, kavics és lejtőtörmelék. A hegylábi rétegek rendszerint durva törmelékes üledéket tartalmaznak, minthogy a rövid szállítási úthosszon az osztályozódás nem következik még be. A felváltva durva és petites üledék a hirtelen változó hordalékmozgató erő következménye. A hegységek lábánál jelentkező peremi süllyedékek többnyire jelenkori felszín alatti pleisztocén üledékekkel vannak kitöltve. Felettük a hegységperemi öblözetek és az eróziós vagy tektonikus völgyek ugyancsak fiatal hordalékkal béleltek. • Síkvidéki talajvíztartó rétegek. A magyar medence belsejében a vastag fiatal medenceüledék felső szintjei tárolják a talajvizet. Ezek a rétegek általában finom szeműek, csak kevés helyen tartalmaznak durvább rétegeket, pl. homokot. A síkvidéki területeken a talajvíz fő táplálója a csapadék, de vizet kaphat oldalról a medenceperem felől és alulról a réteg-, illetve karsztvízből is. A medence-belseji talajvíztartók igen változatos kifejlődésüek 41
