Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

A társasági kitüntetések és elismerések névadói

Pesten önálló bányaügynökség nyitására kért engedélyt, amelyet 1860-ban meg is kapott. 1865-ben kiadta „Bányatan, kiváló tekintettel a kőszéntanra” c. művének első részét, amely - bár folytatása elmaradt nevét közismertté tette. Munkájában már az artézi kutakkal is foglalkozott, és felhívta a szakkörök figyelmét nagy jelentőségükre Magyarország és különösen az Alföld ivóvízellátása szempontjából.

Vállalkozóként beható, előzetes geológiai tanulmányai alapján, fúrásokat kezdeményez, amelyek a szakkörök és a nagy nyilvánosság teljes elismerése mellett egytől egyig sikerülnek is. 1866 és 1878 között így fúrja le a harkány-fürdői, a budapesti margitszigeti, a jászapáti és lipiki, az alcsuti és ránkherlányi, majd a budapesti városligeti artézi kutat. Tevékenységével utat mutatott ivóvízkérdésünk helyes, és az alföld esetében egyedül számba jöhető megoldására, és megteremtette a magyar kútfúró ipart. A geológia különböző ágazataiból kb. 25 szakdolgozatot közölt. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1883- tól alelnöke volt. Érdemei elismeréseképpen a Tudományos Akadémia 1868-ban levelező tagjává választotta.

1888. december 21-én fejezte be Budapesten munkás életét. A hálás utókor szobrot állított emlékének a soproni műegyetemen és Budapesten a Bányászati és Kohászati Egyesület tanácstermében, a Földtani Intézet előcsarnokában és végül a városligeti Széchenyi fürdővel szemben.

43