A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
46 VÍZÉPÍTÉS bogyiszlói átvágásban. Ezeknek az akadályoknak az eltüntetése, e szakasznak rendszeres és ezentúl már a kisvízszabályozás elvei szerint való szabályozása révén, a legközelebbi jövő feladatát fogja képezni. »■ A Duna mellékfolyóin a beruházási törvények alapján végrehajtott szabályozási munkálatokat és az általuk elért eredményeket röviden a következőkben ismertetjük: A Dráva A Dráva az első vizi beruházási törvény életbeléptekor s a rendszeres folyamszabályozási munkálatok megindításának időpontjában összes folyóink között a legelfajultabb állapotban volt. Még a XVIII. század végén és a XIX. század elején nagyszámban végrehajtott átvágások, amelyek túlfejlődésének idejekorán való megakadályozását azonban elmulasztották, annyira megnő vélték a folyó esését, hogy az partjait nagy szélességben elpusztította és teljesen elvadult; túlszéles és zátonyos szakaszoknak egész láncolatát alkotta. Annyival nagyobb pusztításokat végzett ez az esésében megnövelt, erősen hor- dalékos folyó a völgyében, mivel vízhozam tekintetében a Duna és a Száva után legjelentékenyebb folyónk és kisvizhozamát illetőleg a Tiszát is megelőzi. Hazai folyóink rendszeres és egyöntetű terv szerint való szabályozásának a megkezdése, vagyis az 1895. XLVIII. t.-cikk hatálybalépte előtt az ország 1867-től egészen 1893-ig már több mint 3 és félmillió koronát költött e folyó szabályozási munkálataira. Ezzel azonban jórészt csak az Eszék és a torkolat közötti szakaszon mutatkozó legnagyobb rendellenességeket lehetett némileg rendezni. E folyó esése oly rohamos, partjai oly lazák és vízmennyisége oly jelentékeny, hogy csakis rendszeres és egységes terv szerint végrehajtott szabályozással lehetett vízlefolyási viszonyain javítani. Ebből a célból a fentebb említett törvény életbelépte óta alkotott valamennyi víziberuházási törvényben gondoskodás is történt, hogy a Dráva legsürgősebb szabályozási munkálataihoz szükséges költség rendelkezésre álljon és a három legfontosabb, e tárgyban hozott törvény összesen 29,500.000 K-t juttatott erre a célra. Ezzel a költséggel, amely a háború kitörése miatt már nem használtatott fel teljesen, munkába vették a Drávának az összeszorítás módszere szerint a középvízre való szabályozását Zákánytól a torkolatig terjedő 196.5 km hosz- szú szakaszon. Ennek az eredményeképen az Eszéktől a torkolatig terjedő 22 km hosszú szakaszon a hajók a háború kitörése előtt már minden vízállásnál teljes terheléssel közlekedhettek. Eszéktől felfelé egészen Barcsig 110 km hosszban a szabályozás szintén annyira előrehaladt, hogy e szakaszon igen élénk hajózási forgalom fejlődött ki; azonban kisebb víznél a fellépő gázlók miatt a hajók csak mérsékelt terheléssel közlekedhettek, ami a hajózás gazdaságosságát kedvezőtlenül befolyásolta. Ezért itt is bizonyára sor került volna a kisvíz-szabályozásra, ha a háború kitörése véget nem vet a Dráván minden szabályozási munkálatnak. Barcstól felfelé egész Zákányig terjedő 64.5 km hosszú folyószakaszon a szabályozási munkálatok még nem tették lehetővé a hajózást. Ezen a szakaszon a munkálatok célja egyelőre inkább az volt, hogy a Dráva korlátlan pusztításainak gátat vessenek addig is, amíg az alulról felfelé haladó rend-
