A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
40 VÍZÉPÍTÉS eszközöket a törvényhozás hosszabb időtartamra szóló, úgynevezett vízi beruházási törvényekben bocsátotta a földmívelésügyi miniszternek rendelkezésére. A kisebbjelentőségü 1893. évi XVI. t.-c. a Fájsz—bajai Duna-szakasz. valamint a Tisza-torkolat szabályozását tette lehetővé. Ezután a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valmint az ország egyéb jelentősebb folyóvizein szükséges szabályozási munkálatokról szóló, 1895. évi XLVIII. t.-cikk, felhatalmazást adott a földmívelésügyi miniszternek, hogy a Dunának Duna- radványtól Báziásig terjedő szakaszán szükséges szabályozási munkálatokat, a bemutatott tervek elvei alapján végrehajthassa. Felhatalmaztatott továbbá a miniszter, hogy az ország egyéb jelentősebb folyóvizein közgazdasági, hajózási és egyenletes árvízlefolyási szempontokból sürgősen szükséges szabályozási munkálatokat elrendelhesse. Ezek a munkálatok 54,380.000 forint költséget emésztettek fel. Ezzel a folyószabályozásoknak egy új korszaka nyílott meg, mert míg azelőtt — eltekintve egyes folyószakaszokról rendelkező speciális törvények intézkedéseitől — csakis évről-évre, az évi költségvetésben nyertek engedélyezést az egyes folyószabályozási munkálatokra felhasználható összegek, addig a fentebb idézett törvény az ország összes jelentékenyebb folyóvizein végzendő szabályozási munkálatok irányát és kereteit egy évtizedet meghaladó időre állapította meg és gondoskodott a költségek fedezetéről. Kvassay Jenőnek, az orsz. vízépítési és talajjavító hivatal akkori főnökének, a rendszeres vízügyi műszaki szolgálat megszervezésén kívül éppen abban van egyik legnagyobb érdeme, hogy fáradhatatlan propagandájával keresztülvitte ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, mert tisztában volt azzal, hogy éppen a folyószabályozási munkálatok végrehajtásánál csak akkor lehet kellő eredményeket elérni, ha a végrehajtás hosszabb időre megállapított programm és biztosított költségfedezet alapján, megfelelő tervszerűséggel és beosztással eszközölhető. Még ezen törvény hatályának az 1907. évben való lejárta előtt a vízi munkálatok terén időközben felmerült újabb szükségletek kielégítése céljából a törvényhozás elfogadta az 1904. évi XIV. t.-cikket, amellyel egyéb beruházások mellett fontos vízimunkálatokra engedélyeztetett összesen 22,182.000 K-nyi költség. Ez az összeg elsősorban a Temes- és Bega-völgy ármentesítésének, a soroksári Duna-ág rendezésének és néhány dunamenti város árvédelmének célját szolgálta. A soroksári Duna-ágban tervezett munkálatoknak egy része, mint pl. a hajózó zsilip (a jelenlegi Kvassay-zsilip) e törvény keretében meg is épült; a művek nagyobb része azonban -— a háború kitörése folytán — később, az időközben kiépítésre került kereskedelmi és ipari kikötő munkálatainak keretében hajtatott végre. Az utóbb említett két törvény által a vízi beruházásokra 12 évre, vagyis az 1907. év végéig engedélyezett és összesen 130,882.000 K-t kitevő hitel az 1907. év végével kimerülvén, a földmívelésügyi miniszternek gondoskodnia kellett arról, hogy hazai folyóvizeinken egységes terv szerint megindított szabályozási munkálatok folytatására a szükséges költségek továbbra is rendelkezésre álljanak. Ennek biztosítása céljából nyújtotta be 1908. év folyamán Darányi Ignác, az akkori földmívelési miniszter a törvényhozáshoz az új vízi beruházásokról szóló törvényjavaslatot, mely, mint 1908. évi XLIX. t.-c., a törvényhozás által elfogadtatván, felhatalmazta a földmívelésügyi minisztert, hogy a Dunán, a Tiszán, a Dráván és a Száván, továbbá alább felsorolt mellékfolyóikon, nevezetesen: a Morván, a Vágón, a Sión, a Temesen, a Szamoson,
