A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Répássy Miklós: Halászat
VÍZÉPÍTÉS 157 vállalkozók, akik nem féltek a kockázattól, csak akkor tört meg a jég. A kezdet nehézségeinek leküzdése után, 1894-ben épült az Országos Halászati Felügyelőség mérnökeinek tervei alapján az első ilyen tógazdaság Simontornyán, 130 kát. holdnyi területen. A mérnöki munka szerepét e téren a tervezések és építkezésekkel kapcsolatban jellemzi az, hogy húsz év alatt, vagyis a nagy háború kitöréséig, az országban 109 helyen, kereken 12.000 kát. holdnyi területet rendeztek be halgazdaság céljaira. Sajnos, a trianoni béke az ország megcsonkításával lecsökkentette ezt a számot is. 1920-ban már csak 82 helyen 8200 kát. hold tógazdaságot tudunk számba Mesterséges halastó Somogy megyében. venni. A háború utáni újjáéledés azonban e téren sem maradt el, s ma már, a háború előtti állapotot is meghaladva, 123 helyen kereken 15.000 kát. holdon van mesterségesen berendezett pontyos tógazdaságunk. íme tehát látjuk, hogy az a mérnöki munka, amely egy magasabb gazdasági cél érdekében végzett vízrendezéssel az ősi halászat megélője lett, most már mint gazdasági vízhasználatot támasztotta azt fel, módot nyújtva sok, eddig mezőgazdaságilag egyáltalában nem, vagy csak alig hasznosítható területnek jövedelmező kihasználására. Ebből a szempontból ezeket a munkálatokat tehát a legelsőrangú telkesítések és talajjavítások közé sorolhatjuk, amelyek lehetővé teszik vízállásos, szikes területeknek halastavak útján való jövedelmező kihasználását. Itt kell még felemlítenünk azt a jellemző tényt is, hogy a magyar mérnökök eme tevékenysége átterjedt a Dráván-túlra is, ahol Szlavóniában magyar vállalkozás teremtette meg magyar mintára az ottani nagyszabású s virágzó tógazdaságokat.
