Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 19. A szocialista vízgazdálkodás keretei

19.2. kép. A Labore folyó 334 millió m3 térfogaté tározója, a Zemplínska Sírava, más néven Vihorlát-tározó. Épült I960—1965-ben [16a]

haladó utak és vasutak áthelyezésének és községek áttelepítésének költségét — még nem is említettük.

A nehézségek ellenére a 60-as években fellendült építkezések eredményeként ma már számos tározó van a tiszai vízgyűjtő hegyvidékein (19.1. táblázat)w Köztük olyan jelentékenyek is, mint a 334 millió m3 térfogatú, Zemplínska Sírava néven ismert Vihorlát-tározó (20.5. ábra és 19.2. kép), és a 180 millió m3-es nagydomásai (Vel’ká DomaSa) a Bodrog vízrendszerében, vagy a 240 millió m3-es Fíntinele tározó a Meleg-Számoson (21.2. ábra, [30]). A táblázat végösszegéből mégis arra kell következtetnünk, hogy a tározók csupán a kisebb vízfolyások vízjárását befolyásolhatják számottevően, annál is inkább, mert a tározótér, biztonsági okokból, teljes egészében sohasem használható ki (19.3.-19.5. kép).

Az Alföldén völgyzárógátak építésére nincs lehetőség. A belvizek visszatartására és az öntözések hatalmas vízszükségletének biztosítására ezért felhasználják a holtágakat és a halastavakat, vagy töltéssel körülfogott, mesterséges medencéket létesítenek, amelyeket a legtöbb esetben halasítanak is. A Tisza- völgy magyarországi részén 1975-ben 157 síkvidéki tározót tartottak nyilván a következő megoszlásban [31]:

34 holtmeder 47,2 millió m3 térfogattal,

72 halastó 156,9 millió m3 térfogattal,

és 51 mesterséges létesítmény 145,9 millió m3 térfogattal,

vagyis 157 helyen 350,0 millió m3 térfogattal.

436