Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás

ség 10,5%-át, a vasutak teljesítményének 0,7%-át jelentette. A fentebb idézett 1913. évi adatokhoz képest mind a mennyiségekben, mind az arányokban mutatkozó erős eltolódás élesen rávilágít arra, hogy a Tisza-völgy forgalmának súlypontja a nautikái szempontból legkedvezőbb Szeged alatti szakaszra, és annak is alsó harmadára esik, ahol a Ferenc-csatorna és a Béga jelentékeny mértékben segíti az áruk összegyűjtését, és a Duna közelsége érezteti kedvező hatását.

Alátámasztják ezt az alábbi, 1925. évi jugoszláv adatok is, amelyek szerint a Tiszának az országhatártól a Bácskai-nagy-csatorna torkolatáig terjedő szakaszán 52,9 ezer tonna, Óbecse (Becej) és a Béga beömlése között 165 ezer tonna, és végül az innen a Dunáig terjedő részen 582 ezer tonna áru haladt át [5°].

A jugoszláv statisztikai évkönyvek a kikötők közül Zenta (Senta) és Ver- bász (Vrbas, kikötője korábban Növi Vrbas) adatait közlik. Forgalmuk 1936 — 1938-ban 67,4 és 102,1, ill. 56,4 és 74,6 ezer tonna között változott.

JEGYZETEK

1 A dunai naszádok hossza 23,5 m, szélessége 4,4 m, merülése 1,1 m volt ([1], 22. o.). A tiszaiak talán ennél is kisebbek voltak.- A hajópalánkok közeinek kátrányos kóccal való tömítését Ausztriában a schoppen ( - libát tömni, hizlalni) igével jelölték. Nyitrai szerint [10] ebből származik a Schopper ( hajóács), ma már elavult szó. (A Sprachbrockhaus c. német értelmező szótár a schöpfen = meríteni igéből származtatja.)

A ,,Schopper”-ből Szegeden ,,szuper”-t csináltak. így hívták a híres szegedi hajóépítő ipar dolgozóit. A szó századunk elején még élt.

A német hivatali nyelvben használták a kalfatern (= hajót tatarozni) igét is.

3 A Tisza-völgyi fakitermelés jelentőségét az 1913. évi Statisztikai Évkönyv adataival világíthatjuk meg. Ezek szerint a tiszai vízgyűjtőben levő kincstári erdők (a magán- tulajdonban levők nélkül) 1 505 105 tömör köbméter fát adtak, az összes kincstári erdő termésének 57%-át. Ebből a mennyiségből a máramarosi és bustyaházai erdőigazgatóság együtt 435 ezer m3-rel, vagyis 29%-kal vette ki részét.

I A marosújvári sóbánya termelése 1912-ben 79 253 tonna, ugyanakkor a három máramarosi bányáé együtt 81 903 tonna volt, vagyis a 270,9 ezer tonnányi országos termelésnek 29,3, ill. 30,2%-a.

5 A bécsi mázsa (Zentner) = 56 kg.

8 A Maroson (és a Tiszán) közlekedő hajók teherbírására Vedres István adataiból következtethetünk. Ezek szerint: ,,1804-ik esztendőben Erdélybül jöttek Szegedre 305, Aradról pedig 203 hajók . . . hoztak . . . öszvességgel 288 1781f2 mázsát” (vagyis 16 130 tonnát) ([5], 32. o.). Ebből a hajók átlagos terhelésére 31,8 tonnát kapunk.

7 1 bécsi akó (Eimer) = 56,6 liter.

8 A Duna—Tisza-csatornára vonatkozó tervek és irodalom Sajó Elemér által összeállított részletes ismertetése Lampt, Hugó—Hallóssy Ferenc: ,,A Duna—Tisza csatorna” (Budapest, Földművelésügyi Minisztérium, 1947) c. művében található.

9 1913-ban 400 km erdei vasút volt üzemben és további 20 km épülőfélben.

10 Az 1894: III. te.-kel biztosított 17 millió forint még fel nem használt részéről, tehát nem újabb összegről van szó.

II Az 1860-as évek rendkívüli szárazsága után keletkezett számos csatornatervet, amelyek elsősorban az öntözést szolgálták, a 17.1. fejezetben ismertetjük.

12 A Ferenc-csatorna dunai torkolatát a monostorszegi (liaöki Monostor) kanyar nyakának 1830-ban történt átszakadása miatt — aminek következtében az élő Dunával való kapcsolat megszűnt — már korábban át kellett helyezni Bezdánba, ahol 1850—1854 között épült meg a Ferenc József-zsilip [3].

13 Bökény nevű község nincs. A vízlépcső Szentes Bökény nevű dűlőjében épült és ennek a neve került bele a hazai és külföldi szakirodalomba ([31], 1. o.). 1973 óta Bökény Csongrád városának külterületi része.

361