Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
24. Csepeli Vas- és Fémművek kikötője
Történeti áttekintés A Csepeli Vas- és Fémművek Csepel község határában, a Duna bal partján fekszik. A vasgyár 2,6 km-es parti hossza a Budapest Nemzeti és Szabadkikötőtől délre, az 1636,7 és 1639,3 fkm közötti Duna-szakaszon terül el. Az első világháború előtt a gyártól északra levő Duna-partot a Csepel- szigeti Armentesítö Társulat védgáttal zárta le. Ehhez a védgáthoz a gyár területe előtt a szabályozási vonal mentén kőhányást létesítettek, melynek koronaszintje az akkori ,,0" víz magasságig ért fel. A vízi szállítási lehetőséget kihasználva, a hajók rakodásához már az első világháborút megelőzően függőleges partfalakat építettek a gyári erőmű mai szénrakodója előtt. Először 52 m hosszú partfal készült el. Néhány évvel később az első világháború után ettől 75 m-re észak felé további 78 m-t építettek meg. A beton partfalakat az akkor meglevő kőhányásra építették úgy, hogy a korábban megépült szakaszt Larssen-pallókkal, későbbit pedig vasbeton pilótákkal zárták körül. A partfalakat a -|-6,50m magasságig építették meg. Az északi részt jégterelő falként alakították ki. A partfal mögé darupályákat és vasúti vágányokat helyeztek el. Ezekről a partfalakról tervanyag egyáltalán nem lelhető fel, valószínűleg a második világháború idején mentek tönkre, ezért műszaki adatok sem közölhetők annak ellenére, hogy a partfalak jelenleg is stabilan állnak és szénkirakodóként a fölötte elhelyezett daruk üzemelnek. Törmelék és salak gazdaságos elhelyezése céljából a harmincas években a gyár a Duna-parti területeit feltöltötte. A feltöltés víz felőli oldalának végleges jellegű lezárására partbiztosításként 436 m hosszú, kőhányáson nyugvó, rézsűs partburkolatot építtetett. A partbiztosítás északi vége a már kiépített Csepel községi kikötő rézsűs partfalához csatlakozott, déli vége pedig az akkor meglevő vízkivételi műig tartott. A kőhányást nagyméretű, fagyálló martinsalak és terméskő keverékéből állították elő, melyet a —1,50-es szinten az iszapmentes kavicsos mederre helyeztek el. A kőhányás koronaszélessége 1,0 m, magassága 3 m, két oldalát 1:1,5 rézsűvel alakították ki. Erre a kőhányásra támaszkodva építették meg 1:1 hajlású rézsűvel a +6,5 m szintig felérő, előregyártott betonalap burkolatot. A betonlap mérete 70X70X20 cm. A két szemben fekvő oldalát 25 cm-es kapaszkodó peremmel alakították ki. 1942-ben a kormány intézkedésére a vízi úton érkező olvasztásra kerülő nagy mennyiségű ócskavas kirakodását kellett a gyárnak megoldania, ezért újabb függőleges partfal építését kezdték el 220 m hosszon. A partfalat a már meglevő lapburkolattal védett partszakasz kőhányására építették. 1946-ban további 42,2 m-rel növelték a függőleges partfal hosszát, melynek végére szivattyútelepet építettek. így a függőleges partfalat dél felé 42 m-rel meghosszabbították és felette darupályát építettek. A kikötő további bővítésére azóta nem került sor, tehát az előzőekben ismertetett partfalak és darupályák a Csepeli Vas- és Fémművek jelenlegi Duna-parti kikötője. Vízrajzi viszonyok A Csepeli Vas- és Fémművek kikötőjének jellemző vízállásai (1638,0 fkm): „0” vízszint 95,17 mA. f. LK.V 95,77 mA. f. ( + 60 cm) LKV (jeges) 95,22 mA. f. ( + 5 cm) LNV 102,78 m A. f. (+761 cm) LNV (jeges) 103,71 mA. f. (+ 854 cm) A megadott vízszinteket a Kvassay-zsilipi és az ercsi vízmérce adataiból, vízmércekapcsolat alapján számították. A kikötő partjának szintje a ( +7,50, +7.60) 102,70—102,80 mA. f. között változik, közel megegyezik az LNV szintjével. A gyár területe ennél magasabban fekszik. A kikötő partvonalától 50 m-re a rakodók és tárolóterületek mögött már 103,70—104,00 magasságok vannak. Az 1965. év júniusában levonult rendkívül magas árvíz, mely az eddigi LNV-t 40 cm-rel meghaladta, a kikötőrakpartot is elöntötte, s az egész kikötő közel egy hónapig üzemképtelen állapotban volt. 247
