Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
24. Csepeli Vas- és Fémművek kikötője
A kikötő általános elrendezése A Csepeli Vas- és Fémmüveknek 2,6 km hosszú Duna- parti területe van, mely igen kedvező lehetőséget ad a gyár szállításainak vízi úton való lebonyolítására. A gyár egykori tulajdonosa ezt a kedvező lehetőséget ki is használta, hiszen a jelenlegi kikötői létesítmények 90%-a már a fel- szabadulás előtti időkben megépült. A jelenlegi kikötőlétesítmények Duna-parti elrendezését, a gyár északi végétől a szabályozási vonalon számított szelvényezés alapján ismertetjük (24-1. ábra). A gyári Duna-part északi végén a 0 + 230—0 + 492,2 m szelvények között hulladékvas kirakodó létesült 262,2 m hosszú függőleges partfallal. A partfal az északi végén a rézsűs kőburkolathoz 20 m hosszú jégterelő fallal csatlakozik. Déli végén a gyár megnövekedett vízigényének kielégítésére 1,4 m3/s teljesítményű szivattyútelep épült a 0 + 492,2 szelvényben. A hulladék vasnak kirakására az uszályból a kikötőn 5 t teherbírású rakodóhíd van. A rakodóhíd támköze 27,0 m, melynek a Duna felé 15 m, a part felé pedig 12 m-es konzolja van. A Duna felőli hídláb függőleges partfalra támaszkodik, míg a belső ingaláb vasbeton darupályára. A kikötőt a gyári 1. sz. peremű ton lehet gépjárművel megközelíteni, mely párhuzamosan halad a partfallal, attól 60 m-re. A rakodó középső részén elhelyezett vágógépekhez két helyen, egymástól 50 m-re van a pereműtból leágazás, arra közel merőlegesen. A vasúti csatlakozást két rakodó vágánnyal és két átmenő vágánnyal oldották meg. A hulladék vas tárolására 20X200 m = 4000 m2 terület áll rendelkezésre. A part 0 + 596 m-es szelvényében az 1930-as években épült kis teljesítményű szivattyútelep helyezkedik el, s a két szivattyútelep közötti 104,2 m hosszon, kőhányásra támaszkodó vasbeton lapokkal burkolt rézsűs part épült. Itt nem rakodnak, a part élvonalát vasbeton lapokból készült kerítéssel zárták le. A 0 + 602—0 + 680 szelvények között 78 m hosszon függőleges partfal található, melyet az első világháború utáni években építettek. Északi végét 15 m hosszon a szivattyú- telephez csatlakozva jégterelőként alakították ki. Déli végére 30 m hosszon 5 m fesztávú darupálya is épült. A függőleges partfal jelenleg nem megfelelő állékonyságé, sőt az 1965. évi rendkívüli árvíz hatására egy helyen a víz felé megdőlt. Rakodást a felszabadulás óta itt nem végeztek. A 0 + 680—0 + 748 szelvények között, 68 m hosszú, kőhányásra támaszkodó beton lapburkolat épült, felül I m magas függőleges támfal lezárással. A partfal előtt a 0 + 690 szelvényben helyezték el az úszó olajlefejtő szivattyút, mely az uszályokból szívja ki az olajat. A rézsűs burkolatba lejáró lépcsőt, a függőleges támfal tetején pedig vascsőkorlátol is beépítettek. Közvetlenül a támfal mögött két iparvágány halad végig, emögött pedig a diszpécser szolgálat emeletes épülete van. A 0 + 760 és 0 + 854 szelvények között függőleges partfal épült az erőmű szénellátásának vízi úton való biztosítására. Északi végén a rézsűs parthoz ívesen kiképzett jégterelő csatlakozik. A függőleges partfal északi végén levő 52 m-es szakasz már az első világháború előtt megépült, a további 42 m-t pedig a felszabadulás után, 1953-ban létesítették. A partfal tetején 3,5 m nyomtávolsággal, 90 m hosszú darupálya húzódik, melyen 2 db 3 t-s forgódaru üzemel. A daru az uszályokban érkező dorogi szenet a mögötte létesült 70 m hosszú széntároló bunkerbe rakja. A bunkerből a szén az alatta levő alagút szállítószalag rendszerén keresztül jut fel az erőműbe. A széntároló bunker mindkét oldalán iparvágány halad, ami a vasúti kocsikba rakodást is lehetővé teszi (24-1. fénykép). A 0 + 854 szelvénytől egészen az 1 + 300 szelvényig a Duna-parti rézsű kőhányásra támaszkodó betonlap burkolattal védett. A rézsűs partfal tetején a 0 + 854 és a 0 + 994 szelvények között 140 m hosszban, 5 m nyomtávolsággal az úgynevezett Siófoki darupálya létesült, melyen I db 3 tonnás portáldaru üzemel. A portáldaru az uszályból 230 m hosszú magaspályás szalaghídra vagy a mögötte levő 50 m nyomtávú rakodóhíd bunkerjébe rakodik, ahonnan a szén alagútrendszeren keresztül vagy az Erőműbe, vagy az Erőmű széntéri tározójára kerül (24-2. fénykép). A magaspályás szalaghíd déli végén vagonürítő alagút is épült. A vagonból ide ürített szén az Erőműbe vezető szállítószalag-rendszerre továbbítható. A portáldaru 5 m-es nyomsávján, valamint a híddaru víz felőli pályája és a magas vezetésű szalaghíd között, két iparvágány halad végig, ami a vagonból a gépi ki-, illetve berakodást lehetővé teszi. Az Erőmű széntároló bunkerében 1500 m3, a nyílt szénterén 56 000 m3 porszén tárolható. Az erőmű szénterétől lefelé, az 1 +010 és 1 +260 szelvények között, 250 m hosszban a Gázgyári széntér helyezkedik el. Közvetlen vízi rakodása nincs megoldva, bár a lehetőség megvan hozzá. Az előtte húzódó rézsűs partfalat jelenleg vasbeton kerítéssel zárja le. A széntéri tárolóra a porszenet a két szélén és a közepén elhelyezett iparvágányokon vasúti kocsikról rakják ki, terepen mozgó kis teljesítményű markolóval. A gázgyári széntér előtt a Duna-parton van a Vas- és Fémművek hajóállomása az l + 178m szelvényben. Az 1 +400 és 1 +800 szelvények között közvetlenül a Duna- parton épült az Acélmű 400 m hosszú darupályája. Itt a Duna-part rendezetlen, fákkal, cserjékkel benőtt. A partot kőhányás védi a közepes vízmagasságig. Az 1965. évi tartós árvíz a darupálya előtti rézsűs partot több helyen alámosta. Partbeomlások keletkeztek, melyek a darupálya állékonyságát nagymértékben veszélyeztették. A daruk üzembiztonsága érdekében kőhányással biztosították a beomlások helyét. A darupálya alatt az 1 +800 — szelvénytől 30—40 m szélességben, kb. I60m hosszon, az Acélmű ócskavas tárolója és 300 m hosszon a martinsalak tárolója helyezkedik el. A gyár déli határa a 2 + 544 m szelvényben van, a Duna- partra merőleges lezárással. A tárolókhoz az iparvágány hálózat, valamint közúti csatlakozások megépültek. 249
