Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896–1526)
tartsa«.111 XIII. századbeli oklevelek nyomán tudjuk, hogy a Rábát már ebben az időben gátakkal szabályozták, (»Iztrákkal«, eszteru-gát).112 De van adatunk hasonló vízszabályozási munkálatokról az ország más részéből is. Gallacz János »Monográfia a Körös Berettyó völgy ármentesítéséről«113 című munkájában ugyancsak XIII. századbeli ármentesítő töltésekről tesz említést. Az árvédelmi gátak létét, éppúgy, mint a folyószabályozásokról szóló közlések hitelét, kétségtelenné teszi a Hármaskönyv idézett 87. cikkelye, amely a gátakkal kapcsolatos tulajdonjogi kérdéseket érinti és a folyószabályozásoknál használt vezérárok szerepének ismeretéről tesz tanúságot. Ld. a 48. lapon.) Hasonló bizonyíték minderre Miksa király 1569-ből való III. dekrétumának 21. cikkelye, amely a Csallóköz már meglévő régi gátjainak kijavításáról intézkedik: »...mivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai köztudomásúak, amelyek ebben és a múlt évben is az egész Csallóköz szigetnek akkora kárt okoztak; jövőre az ilyen károknak elhárítása szükséges, hogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a víz kiöntését feltartóztatnák, de elromlottak, ismét kijavítsák és némely helyeken megújítsák. 1. §. Megállapították, hogy Pozsony és Komárom vármegyének a megnevezett szigeten lakó jobbágyai az említett tizenkét napi munkából hat napi munkát a jelzett töltések kijavítására fordítsanak«. Ugyancsak vannak adataink a Dráva menti és nyilvánvalóan a római kori gátak felhasználásával vagy tovább fejlesztésével készült töltések karbantartásáról is 1500-ból.114 Nagyobb számmal találhatók különböző vízrendezési munkálatok nyomai az ősi törzsi-nemzetségi telephelyeken kívül eső, egykor gyepüknek használt területeken. Ezeken az akkor művelésre alkalmatlannak tartott erdős, erdős-lápos mocsaras területeken, melyek utóbb királyi birtokokká lettek, keletkezett az egyházi birtokok, monostorok egy része és a lakosság növekedésével benépesülő királyi birtokok képezték a későbbi adományozások tárgyát. A különböző szerzetesrendek — a bencések, ciszterciek és premontreiek — ez irányú, s egész Európában általánosan ismert tevékenysége nyomán nálunk is bizonyára sok új terület került a mezőgazdaság szolgálatába: »Földeiken majorságokat (grangiákat) létesítettek, amelyek a körülfekvő földek központjai voltak...« »... a grangiákon a rendtagok egy része a rengeteg erdőket vágta, égette,' irtotta és így változtatta át azokat szántóföldekké. Mások mocsaras vidékeket szárítottak ki. A vizeket csatornákkal levezet.5 Vízhasznosítás ... — 6393 65
